Megünnepeltük a harmadik házassági évfordulónkat március végén egy régóta tervezett vacsorázással a Tigrisben. Rövid, de lényegre törő összefoglalóval adok képet erről.
A Tigris annyira a belvárosban van, hogy a taxis nem tudta pontosan, hol van, csak az utcát. 🙂
Kellemes, polgári jellegű terem, diszkrét bútorzat és megvilágítás, mosolygós és kedves pincérek, ez volt a kezdeti benyomás.
Gyorsan elfogadtunk egy étvágycsináló ajánlatot: kispapának a ház szeder pálinkája (igen-igen kiváló!), kismamának egy deci tokaji pezsgő, majd utána elmerültünk a libamájas ételekkel gazdagon teletűzdelt étlapban, valamint pincéri segítséggel a heti ajánlatban is. A rendelés után ropogós héjú, házi kenyérhez kicsi adag, sertéshúsból készült, zsíros pástétom volt a séf köszöntője, étvágycsináló.
Ezután – nem meglepő módon – libamájas és borjúhúsos ételek jöttek sorban: Szilvi előétele hideg borjúnyelv volt zelleres salátával: a hideg, sous vide borjúhús vékony szeletekben helyezkedett el a vékonyra vágott zelleren és a friss salátaleveleken. A borjú és a zeller íze, a saláta hars-ságával jó kombináció volt. Én bevállaltam a libamáj ízelítőt: libamáj paté-k apró adagjai – füstölt, csokoládés, tonhalas, vargányás valamint libamáj bruleé választásaim sorakoztak a hosszúkás tányéron. (Ki lehet válogatni a kínálatból azt az ötöt, amit gondolsz.) A bruleé habossága miatt jött be, míg a füstölt és a vargányás a tökéletes kombináció miatt, A csokoládés és a (vörös) tonhalas inkább kísérleti volt, nem jött át annyira az ízesítőanyag zamata.
Főételnek Szilvi grillezett libamájat választott sült céklával, én pedig párolt borjúnyelv libamájjal és zellerpürével. A libamáj friss, lágy és rengeteg, mi nem is bírtunk vele megbirkózni. Mellé a cékla korrekt, szintén grillen pirított, jó kísérő. A párolt borjúnyelv szeletek itt vastagabbak és melegen, a burgonyapüré-szerű zellerpüré habosságával és libamáj krémességével hibátlan kompozíciót alkottak. A desszertnek már nem is maradt hely, de a kedves, figyelmes és visszafogott felszolgáló a „ketten egyet?” kérdéssel behúzott minket a csőbe, viszont nem bántuk meg.
Túrófelfújt Royal Aszú eszenciával és narancslekvárral: a frissen készített kis tégely felfújtat el lehetett volna fújni a kanálról, annyira könnyű volt és még kisebb tálkában külön hozott eszencia kiemelte a túrós-habos tészta saját ízeit. A narancslekvár díszítésben, de ehető díszítésben adott hozzá egy másik dimenzió.
Az elő-italok után Szepsy-felé száraz furmintot és édes szamorodnit ajánlott a máj és a borjú, és a desszert mellé a sommelier, amit elfogadtunk és jól tettük. Szepsy Pista bácsi borai kiválóak, még mindig.
Összességében egyszerű, kiváló alapanyagokból dolgozó konyha, kiváló (messze-messze a magyar elsőosztályú szintet is meghaladó) szervíz és végül (a borok és a libamáj-változatok miatt) egy 27 ezres számla, amivel übereltük a Cinnamon-t, viszont csillagos ötös élményben volt részünk és ünnepi alkalmakra, vagy libamáj-rajongás kielégítése céljából is melegen ajánlom a Tigrist.