Szeráj török étterem

Kicsit eltérően a rovat jellegétől, most valami igazán közismert helyet szeretnék jellemzeni, illetve bemutatni annál mélyebben, mint amit azt gondolom, hogy jó sokan tudunk róla. Budapest országos, sőt talán európai viszonylatban is ismert török étterméről fogok szót ejteni, mivel ez a hely némileg több annál, mint amit évtizedes távlatban tudtunk. Eszerint ugyanis egy megbízhatóan egész éjszaka elérhető gyroszos, kebabos, ahol mindig van borjú és csirke is, és nem sajnálják a húst a kajából, ami sok illuminált hajnalban volt mentőöv az alkoholba mártott testünknek…

Azóta eltelt sok esztendő, megöregedtünk és édes kicsi feleségemmel viszonylag rendszeresen látogatjuk a tárgyalt vendéglátóipari egységet, ahol két dolgot sikerült megfigyelnem: egyrészt átalakult a hely törzsközönsége, már kicsit kisvendéglő hangulat van például vasárnap is, mert családok, idősebb házaspárok fogyasztanak a mérsékelt áru kínálatból, másrészt van lehetőség megismerkedni a török konyha döner kebabon túli részeivel is. Ezért most röviden leírom vonatkozó élményeimet. 🙂

Kezdem két emblematikus levessel: kürü fasülye, ami nem más, mint egy paradicsomos fehérbab leves (kezdő nyelvészek azonnal felfedezik a nevében a paszuly áthallást), ami egy picit erősen készül a körút és  Honvéd utca sarkán, viszont egy laktató, korrekt nagy tányér, idézi a nagy magyar bableveseket. Emellett egy állandó elem a piros lencseleves, ami szintén paradicsomos vonal, és a lencse teljesen krémesre van szétdolgozva, passzírozva/főzve benne. Ugyancsak ölég jó.

Menjünk el a főételek felé. Eddig általam csak egyszer kóstolt, de egytálételnek kiváló, egyszerűségével szerintem akár otthon is kiválóan elkészíthető az orman kebab, ami klasszikus gulyásra hajaz, a birkát pedig a Szerájban helyettesítik marhával, esetenként pulykával, és így már a finnyás városi gyomrúaknak is vállalhatóvá válik. A felsőbb húskategóriák kedvelőinek borjú és bárány színhúsok is rendelkezésre állnak előkészítve(pácolva, darált, kebabos változatokban), frissen sütésre várva, nyilván emelt árfekvésben. Szintén vannak, főleg borjú és marha alapokon készre sütött, zöldséges, sajtos hússzeletek, változó kínálatban. Végül pedig a főétel szekcióban megjelenik a pide, ami egy csónakalakúra formázott, visszahajtott szélű lepényétel, húsos és húsnélküli változatban is megjelenik. Ilyet sem ettem még, de guszta és nagyon fogy, ami nem meglepő kenyéralapú társadalmunkban.

Ami nekem nagyon bejön a Szerájban, és máshol lényegében nincs, az a saláták, krémek, mezék szekciója. Felsorolás jelleggel a bőséges listáról: krémesre készített, fokhagymás-hagymás padlizsánsaláta, joghurtos gomba, olivabogyó saláta, csirkehúsos padlizsán (darált csirke összesültve padlizsánnal), joghurtos padlizsán (nagyobb darabokban megsütött padlizsán zsírosabb joghurttal megkenve), zellersaláta (inkább krémes vonal, vékonyra reszelt zellerrel), valamint a nagy kedvencem: az ezme. Ez egy kellemesen csípős saláta, paprikalekvárhoz hasonlítanám, de annál zöldségesebb, teltebb és másképpen is csíp. A csípősség filozófiájában elhelyezvén az ezmét (ide beszúrnám azt az általam kimondott alaptézist, miszerint a magyarországi csípősség /főként a paprikákat alapul véve/ egyszerű, brutális és pusztító, míg a távol-keleti / indiai, kínai etc / intelligens és komplex): átmeneti típus, ami már hordozza az “átgondoltság” jegyeit, de még oda bír ütni az ízlelőbimbóknak.

Legvégül a kiegészítőkről is ejtek pár szót: a bahklavák széles skáláján túl megjelenik más is. Említeném a szimpatikus sekerparet, ami nem a szirupban úszó édesség, valamint a nem rétegezett tésztából, hanem egyben sütött, a habzsákon átnyomott formázást idéző tarambula-t, aminek lehet, hoyg rosszul emlékszem a nevére, mert sehol nem találtam a neten, még Gugli barátom se tudott segíteni. 🙂

Végül pedig csak egy speciális üdítőről kell, hogy szó essen: ayran, ami sós joghurtital. Vagy a klasszikus török tea, speciális pohárban, kávéméretű adagban, elemi erősségűre főzve, csak cukorral. Erről íme egy kép, amivel elzárom az összefoglalót. Aztán menjünk el, akár együtt a törökbe, ahol ráadásul villámgyors és készséges a kiszolgálás, plusz vicces, ahogy a kasszánál dolgozó srácok beszélik a magyart. 🙂

Tea

Szeráj török étterem” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. No pont valmellik héten sikeredett éjjel betérnünk ide és pontosan mentőöv gyanánt az alkoholba mártott testünknek! Amúgy én először voltam akkor itt!
    Azt hogy mellik kaja milyen, én kérem nem tudhatom mivel csak egy tányér, kábé kecsappal leöntött tésztát rendeltem! Ha az alapján kellene az étteremről véleményt alkotnom, akkor azt mondanám, hogy azonnal bezáratni! 😉

    Jah, ottan mekkínáltak ayran-nal, amit konkrétan azzal a lendülettel köptem vissza, félig a pohárba, félig az asztalra, a többiek nagy örömére! Egy biztos, hogy ez az ital mazochistáknak kész megváltás, az tutter! 🙂

    Amit írni akartam, hogy a hely maga iszonyú frekventált helyen van, éjjel 3-kor is csak úgy dőltek be az illuminált arcok, hogy telezabájják magukat az gyrostállal! A tulajoknak valszeg annyi pénzük lehet hogy elkölteni azt sose tuggyák!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.