Tolcsva és környéke

Lezajlott az első kiváló kirándulásunk 2009-ben. Előzetesen Tour de Sajnos urbánus változatnak kereszteltük, mert ugyanakkor zajlott mint a társaság eltökéltebb felének zempléni biciklitúrája, ám utólabb bízvást állíthatom: soha ennyire kényelemközpontú, pihenős kimoccanást nem sikerült szervezni.

Sajnos Zemplén 2009

Május 1-én indultunk Tolcsvára, ahol a kiemelkedő színvonalú Szent Imre vendégházat vettük ki magunknak. Csodák csodája volt, hogy mindenki időben érkezett, így nem volt akadálya, hogy meglátogassuk a helyi Ős Kaján éttermet, ahol különtermet kaptunk tizenhárom fős ebédünkhöz. efZámbó különleges képei között fogyasztottunk némi pálinkát és bort, majd megérkeztek táplálékaink is.
Nagy sikernek örvendett a kultikus mézes-tokajis kacsamáj, amit jómagam is választottam, és igen jól passzolt hozzá a szezámmagba forgatott birsalmasajt. A másik nagysikerű étek(többen kóstolták) a kakasleves volt, amit szintén dícséret övezett.
A további részletekről már mindenki szóljon maga, én csak elmondom, hogy a kacsazsírban sütött mangalicakaraj parádés, az utána evett kakaós-csokoládés sütemény vaníliaszósszal hibátlan volt.
El is ütöttönk vagy 3 órát a teljes étkezéssel, így mire visszasétáltunk a szállásra, már csak egy fél órácska maradt, hogy elinduljunk a borkóstolóra a Sajgó Pincészetbe.Miután sikeresen kisebb dzsungelharcra kényszerítettem a társaságot félretájékozódásommal, levittem a csapatot egy 9 fokos pincébe, ahol interaktív borkóstolót töltöttünk rendkívül türelmes házigazdánkkal, Sajgó Gáborral, este 6-tól 9-ig. Az este különleges tétele volt a száraz sárgamuskotály, ami a pincészet új bora, hamarosan palackba kerül belőle az első széria. Ez igen finom kis bor volt. Ezután száraz furmintot, szamorodnit, édes sárgamuskotályt és különböző aszúkat kóstoltunk, miközben Reci szlogenje az volt, hogy lopjunk el egy pár palackot az kóstolóterem polcaira kirakott 1972-es aszúból. 🙂
Alapvetően eléggé jó állapotban jöttünk le a pincéből, de azért még átsétáltunk Sajgó úr házához, ahol egy 9 literecske bor vettünk magunkhoz, altatónak.

Este spontán retró-diszkó kerekedett a Sláger rádió által szolgátatott muzsikákra, és a teljes estét figyelembe véve az éjszaka királynője címet aznapra Miciné Amler Jucinak adhatjuk, akit valószínüleg születése óta nem látott senki ennyire felszabadultnak. 🙂
(Másnap a rutinos szalon-alkoholisták az egyedfejlődés bölcsességeivel bíztatták Jucit, aki kicsit szégyenkezve sütötte le szemét, amikor az előző este szóbakerült: “az első után mindenki szégyenli magát, a huszadik után már élvezi, az ötvenediknél megszokja, a századiknál már föl sem tűnik..”)

A másnap reggel is meglepően zökkenőmentes volt, még az sem borította föl az események kényelmes haladását, hogy el kellett ugranunk Sárospatakra egy komolyabb bevásárlás erejéig, a délutáni bográcsozáshoz. Így 11 órakor indultunk neki a kirándulásnak, amelynek első állomása Regéc, illetve a regéci vár volt. Regéc határában összetalálkoztunk kerékpáros barátainkkal, akik Regécről indultak éppen Kőkapu irányába. A falutábla előtt, a műúton spontán útblokád keretében csevegtünk egy 20 percet, majd  elindultunk a várhoz, autómobilok segítségével.
ÉS sikerrel teljesítettük is az utat, a vár bejáratánál található parkolóban állítottuk le az eszközöket. 🙂 A várat, egy geocache láda megtalálásával kombinálva, bejártuk, majd elindultunk egy közeli kocsma irányába, szomjat oltani. (Mondanom sem kell, hogy a várhoz gyalog és kerékpárral közlekedő turisták szeméből a megvetés egy lemagasabb kategóriája sütött, ahogy fel-, illetőleg lekocsiztunk köztük.)

Következő megállónk Fóny volt, ahogy a helyi kocsma kerthelyiségében ütöttünk el egy sörnyi időt. Bár Kittyóf barátunk leegyeztette a helyi majális szervezőivel, hogy betársulhatunk a birkapörköltjükbe, de ez annyira nem volt csábító-hivogató közeg (Brazília, miegymás), ekként innen továbbálltunk a közeli Boldogkőrváralja felé.

Mire megérkeztünk az impozáns vár alatti faluba, addigra beborult és nagyon fújt a szél, így a vár alatti, stílusos nevű Váralja pizzériában elköltöttünk egy könnyű ebédet, aminek keretében sikerült “Magyarország kvíz” című honismereti társasjáték kérdéseivel szórakoztatnunk önmagunkat. 🙂
Innen visszatértünk a bázisra egy igazi, Romániát idéző, erdei összekötő úton, Erdőbényén keresztül, és megkezdődött a ráhangolódás az estére…

Miciék kess-jelleggel hegyet másztak, a fáradtabbak lepihentek, míg a sofőrök elkezdték behozni egésznapos lemaradásukat italozás terén. Az esti bográcsozás egy tejfölös-fehérboros pulykaragu elkészítését célozta, és tényleges érdemi része rövid volt, de tartalmas, mert összegyűlt rá az egész csapat.
Megkóstoltuk, megvacsoráltuk a jószágot, aztán egy hangulatos borkvízbe csaptunk bele, ahol két csapatra(Mókus örs és Szépek) osztva küzdött egymással a társaság szőlőfajták, borfajták, borvidékek, bornevek témakörökben, amelyet végül a Szépek nyertek meg, hátrányból fölállva, megfordítva az állást.

Az este második fénypontja az az újtípusú activity volt, ahol a társaság előre tudta, hogy mi lesz a megfejtés(Petőfi Sándort kellett nekem elmutogatni), és így kellett kitalálni a mutogatást, illetve másik elemként egy “Amerikából jöttem” jelleggű, de szintén továbbgondolt logikájú játékkal lepte meg a csapatot Reci és Dzsájó. (Itt a megfejtés Kávégépfeltöltő volt, K és Ő betükből.) A háttér leírását Recitől várnám.

Csendes borfogyasztás után a másnap(ami anyák napja is volt egyben – május 3) már szétszakított társasággal mentünk tovább egy kicsit: elnéztünk Széphalomra, a Kazinczy emlékparkba; Füzérradványba a Károlyi kastélyhoz(itt ismét találkoztunk biciklis barátainkkal és az őket kísérő széfti kárral), valamint Sárospatakra, a Rákóczi várhoz, ahonnan a mi utunk Budapestre vezetett Szilvivel és Bubuccal, míg Mici, Juci, Aribari, Dzsájó és Mákszi elmentek(legalábbis elindultak) Tállyára, az Oroszlános borétterembe ebédezni…

Az utolsó fejezet, a lezárás tehát Mici tollára vár. 🙂

Fényképek hivatalos fotósunktól:

http://picasaweb.google.com/teripop/2009050103TokajiBortura#

Isten éltesse mindannyiótokat! 🙂

19 thoughts on “Tolcsva és környéke”

  1. Nahát köszi. Jók a képek, látom, a sajnos-csapat kórosan sovány 🙂

    Juci, folytatva az egyedfejlődést: kétszáz után elunod, a háromszázadik előtt abba is hagyod.

  2. Na, officiál album belinkelve.
    Poci: nem tudom, mér kell a többiekkel ironizálni, amikor csak én vagyok kövér.

    Amúgy éljen Radnóti, aki ma lenne 100 éves! Ennek mentén összefutunk holnap, Poci b., miként óhajtottad es.

  3. Na, vastag vagyok ott én is, mindezt egy hét koplalás után. Nem baj, ez ennél már csak rosszabb lesz.

  4. Ugyanakkor, ha már fel is lettem kérve minderre, hadd osszam meg veletek azon tényt, hogy Tállyán az Oroszlános Borétterem egészen kiváló konyhával bír és a felszolgálás minősége sem hagy kívánnivalót maga után.
    A két üzletvezető testvér ennen hasonlatossága másikukhoz viszont először picit megzavart bennünket (“Bazmeg most ment be a csávó ott, oszt most már itt van, csak másik ingben!”), de ez hamar helyrekerült.
    Az általam előételként kért kacsamájterrin állaga és íze kitűnő volt (kicsit darabos és nagyon májízű), a többiek által fogyasztott tejfeles vargányaleves is nagyon finom volt, bár egyesek szerint picit híg volt.
    Főételként persze a szték jött nem kevés vargányagombával és kacsamájjal. A gomba és a szték (tökéletes sütés) mindent vitt, a kacsamáj viszont inkább a Teri által favorizált pecsenye-verzió volt, ami nekem kevésbé jött be, viszont így legalább Teri felfalhatta az én sztékem utolsó darabját is a kacsamájjal, amit már sehogy sem bírtam betuszkolni az arcomba.
    Mindezekhez a nem autóvezető szerencsések (Teri, Juci) furmintot és hárslevelűt kaptak a gazdáktól, ami, miként a fizetésnél kiderült, természetesen ingyen volt, azaz ajándék (a már szívbe döfött tőr megforgatása, ami a sofőröket illeti).
    Desszert: máktorta, ami egyébként Bubuc kedvence, aki ezt kihagyta és nagyon sajnálhatja, dehát az önsorsrontással sok mindent nem tudunk kezdeni.
    Privát verdikt: az új Alexandra Kalauz négy éttermet jegyez Hegyalján, ebből a két top az Ős Kaján és az Oroszlános. Privát véleményem szerint az Ős Kaján a nyerő, a Kalauz szerint az Oroszlános vezet vagy fél ponttal.
    Mindkettőt próbáljátok ki, hogy TIK is döntést hozhassatok a témában!

  5. Mint észrevétlenül álomba hull az ember,
    úgy hull az ifjukorból a férfikorba át;
    már múltja van s leül szemközt komoly szeszekkel
    s apányi lett körötte már egyre több barát.

    Apa és kisfia most együtt látogatják,
    s a kisfiú lesz lassan, ki jobban érti őt,
    ki érti még lobos szivének sok kalandját,
    s kijátsszák lent a padlón a hintázó időt.

    De mégis néhanap felnőttként pénzt keres már,
    megrendelésre fordít, eladja verseit,
    már szerződést bogoz, számolgat és protestál
    s megélni néki is csak a mellékes segít.

    Sikerre nem kacsint, mert tudja, egyremegy,
    e hölgy kegyeltje az lesz, ki jókor érkezett; –
    kedvence már a mák s a bíborhúsu meggy,
    a bús kamaszt igéző méz és dió helyett.

    És tudja, nyáron is lehullhat egy levél,
    hiába táncol és csal a forró emberész,
    s minden megméretik, ha egyszer majd nem él;
    sportbajnok nem lehet már, sem kóbor tengerész,

    de megtanulta, hogy fegyver s szerszám a toll,
    s ugyancsak nyaktörő az, ha méltón peng a lant,
    s hogy eljut így is ő mindenhová, ahol
    mezítlen él a szándék és perzsel a kaland.

    És míg tollára dől, a gyermekekre gondol,
    és nincs nehéz szivében most semmiféle gőg,
    mert értük dolgozik, akár a néma portól
    csikorgó gyárban élők s műhelyben görnyedők.

  6. Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
    nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
    kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
    Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
    s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
    Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
    egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
    tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
    s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
    a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
    Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
    s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,
    annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
    de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,
    az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
    míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
    erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,
    a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
    s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem,
    az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
    piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
    s a gyárak udvarában komondor hempereg;
    és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
    a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
    s az iskolába menvén, a járda peremén,
    hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
    ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
    nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.

  7. Tény, hogy tiszta hízókúra volt ez a hétvége.
    A két profi étterem közül nem tudnék választani. Az Ős Kaján lazább hangulatú, az Oroszlános előkelőbb, de nem merev. Konyhailag mindkettő Top.
    Szerintem az Oroszlános emberke azt hitte, hogy valami mistery-shoppingolók vagyunk, csak éppen jáccóruhában nyomjuk 🙂
    Azé’ az a pizzéria is említést érdemel. A maga kategóriájában igencsak űber volt.

  8. Nekem az agyamat egy kicsit leamortizálta a gyes, ezért kérdezném, hogy mi az a mistery-shoppingolók? Köszönöm.

  9. Tulajdonképpen éles tesztelők, akik nagyon szigorúan ellenőrzik az adott szolgáltatás minőségét, majd beszámolót írnak a tapasztaltakról.

  10. geci: rossz az ős kaján link
    a kirándulással szokás szerint különösebb baj nem volt, a szombat esti végletekig leamortizált szellemi színvonalunkat hűen tükrözi az előre bemondott megoldásos activity variáns 🙂 nem kevés nevetéssel járt…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.