Ahamkar

– DCI-t – mondta Carter és jobb kezét tenyérrel felfelé kinyújtotta. A tőle fél méterre álló nővér alig hallotta a doktor bal kezében tartott újszülött bömbölésétől, de tudta, hogy mi következik. Az orvos kérése nélkül is automatikusan nyújtotta a fecskendőt.
Julia csak három órát vajúdott, erős, fiatal nő volt, alig múlt huszonhét éves, és bár elhatározta, nem hagyja, hogy az oltás megtörténjen, most arra sem volt ereje, hogy megszólaljon. Próbálta a kezét felemelni, de a túladagolt izomlazítóktól visszahullott az ágyra. Carter gyűlölte munkáját. Nem szülész volt már, hanem hóhér. Amióta a Föld kormányzója, Teng Lao Ping bevezettette a Death Control Injection névre hallgató halálszabályzó injekciót, több hetes tanfolyamokon vett részt, ahol elmagyarázták neki az oltás jelentőségét, elmondták mennyire fontos a Föld túlélése szempontjából, hogy nemre, korra, hitvallásra vagy bármi egyébre tekintet nélkül mindenki megkapja. Eleinte nem értett egyet az eljárással, próbált mindent bevetni, könyörgött, üvöltött az elöljárójával. Még az öngyilkossággal is megpróbálkozott egyszer, bár tudta hiába, a testében keringő nano-mechanizmusok úgyis megmentik, bármelyik módját is választaná a halálnak. Így szép lassan beletörődött sorsába, hagyta, hogy kiürítsék az agyát, fokozatosan a célhoz igazítsák gondolkodását.

Juliával azonban minden megváltozott. Bár a lány szép volt, a doktor sok szép nővel találkozott, s nem gyönyörű fehér arca, elegánsan vékony orra, vállára omló haja -ami mégis különössé tette egy kicsit, talán három emberöltő óta a kopasz fej dívott mind a férfiak, mind a nők körében, azonban néhányan nem követték a divatot- vagy sportos alakja miatt vonzódott hozzá. Elég volt egyszer a szemébe pillantani, hogy megbabonázza az a szabadságvágy és élniakarás, ami a mélyén megbújt. Az a szempár akkor is mosolygott, mikor Julia arcára kiült az áldott állapot nyolcadik hónapjának terhe. Az első vizitek után Carter egyre gyakrabban gondolkodott el. Julián, magán, a munkáján és úgy általában a világ rendjén. Mire elérkezett Julia gyermeke világrahozásának kitűzött pillanata, már alig tudott uralkodni magán. Évek óta élt abban az agymosott állapotban, amibe a DCI-t bevezető ügynökök kényszerítették. Állandóan unott volt, teljes nemtörődömséggel fogadta az élet összes eseményét.

A Julia szülése előtti éjszakán azonban nem bírta tovább. Szokásával ellentétben alkoholt fogyasztott, méghozzá sokat, jóval többet annál, amennyit a szervezete és a nanorobotok tisztító hatása elbírt, még az sem érdekelte, hogy az aprócska mechanizmusok jelentik az Orvosi Szolgálatnak a kiemelkedően magas véralkohol szintjét. Az Orvosi Szolgálat emberei valamilyen rejtélyes okból mégsem jelentek meg lakásán, de amilyen állapotban akkor volt, ez a legkevésbé sem foglalkoztatta. Azon az éjszakán eldöntötte, hogy Juliának nem fogja beadni a kötelezően előírt nyugtatókat és születendő gyermeke lesz az első a DCI bevezetése óta, aki nem fogja megkapni az injekciót. Visszaemlékezett az előadásokra, amik az oltás előnyeit ecsetelték. Technikailag nem annyira fejlett, mint amit a háború kezdetén a vezetők, elit katonák és kiválasztott orvosok -így Carter is- kaptak, de a benne lévő kezdetlegesebb nanorobotok egészségesen tartják az embert, a legtöbb vírust és baktériumot azonnal elpusztítják, a szükséges sejteket regenerálják. A társadalom érdeke -hirdette Teng Lao Ping-, hogy egészségesen éljük le életünket, minél kevesebb legyen a gyógyításra fordított pénz és idő. Senki nem tudta, mikor lesz vége a külső rendszerekkel évtizedek óta folyó háborúnak, így az elmúlt két évtized a Földön a takarékoskodásról szólt. Arról azonban nem beszélt, hogy olyan szert, ami öregkorban is képes erre a csodára még nem képesek kifejleszteni, ezért hatvanegy éves korban a vakcinában található nanoméretű gépek egyszerűen megölik az embert, hogy az ne legyen többé a társadalom terhére. Ezt csak a pszichésen megfelelően előkészített szakembereknek mondták el azokon a tanfolyamokon, ahova Carternek is el kellett menni annyi szülészorvos társával. De mivel az emberi természet világméretű titkokat ritkán tart meg sokáig, a beavatottak közül egynek véletlenül eljárt a szája. Az eluralkodó pánikot csak az agresszió és a propaganda megfelelő együttes bevetésével lehetett megfékezni, így viszont előbb vagy utóbb félelemből vagy meggyőződésből mindenki elfogadta a DCI használatát. A DCI-re már nem mint a halált elhozó, hanem mint a halált sokáig elkerülő oltásra gondoltak. Juliával való találkozásáig Carter is átadta magát a könnyebb tudatnak.

folyt. köv.

“Ahamkar” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  1. Király vagy Bubuc
    Kérem szépen óriási pillanatok ezek: ebben a folytatásos regényben az általunk tegnap kiötlött gazdasági megoldás leírását kisérhetitek figyelemmel. Sokkal jobb, mint a Gyurcsány csomag 🙂

    Válasz
  2. Rakéta regényújság!!! Sőt, fasz vagyok, ez a Galaktika. Folytatásos sci-fi a Sajnoson, stay tuned!
    Szathmári bekaphattya, Bubuc a király!

    Válasz
  3. az én koromban az ember már nem kezd könnyű szívvel folytatásos történetekbe. mi van, ha az én injekcióm siet egy pár évet?

    egyszer jártam pórul, azóta óvatos vagyok. történt uis, h nagymuter telkén ráakadtam egy harmincéves fos kis ponyvakrimire az egyforintos sorozatból. budira jólesz alapon nekiálltam elolvasni, de a fűzés meg volt sérülve és az utolsó 15 oldal ki volt esve. kb annyi volt hátra, hogy „a gyilkos nem más, mint…”, de sosem derült ki számomra… 😀

    azért Bubucét a kockázatok ellenére elkezdem olvasni

    Válasz
  4. Mar javasoltam Bubucnak Pete® felbukkanasat, aki abbol lett milliardos, hogy szuletesi okmanyokat hamisit 60 eveseknek…o alljon a Teng Lao Ping elleni harc elere a dokival es Juliaval.
    Tovabbi javaslataim:
    – nanorobotok is feltetlenul kapjanak vmilyen oltast, mivel a gazdatest halala utan kiszolgaltatotta valnak. nincs annal rosszabb, mint hozongo nanorobotok serege egy amugy is labilis diktaturaban. vagy jojjenek a szarnyas fejvadaszok.
    -Julia ikreket szuljon, akiket valasszanak el egymastol hamarjaban. Okééé, bocs.

    Válasz
  5. Nekem azt teccik benne, hogy tulajdonképpen majdhogynem egyetértek a DCI-vel…GARANTÁLT 61 év abszolut egészségben egész jónak hangzik, nyilván a halál előtti nap gáz lehet de ez is csak propaganda, és szokás kérdése.
    Mondjuk az sem midegy hogy maga a halál hogyan következik be. Szal nem mindegy hogy az mebre mondjuk egyszercsak szétrohad, vagy hogy rágcsálók másznak elő a füléből amik szép lassan elfogyasztják az ember agyvelejejét, vagy csak szép ünnepélyes keretek között elalszik és kész.
    Tehát BUBUC ez nem mindegy! Ha vmi durva halált találsz ki akkor azért lenne vmi negatívum is a DCI-ben, de nyilván maga a társadalom és Teng Lao Ping eléggé „humánus” és a nanorobotok is programozhatóak úgy hogy elálmosítsák az embert majd leállítsák az életfunkciókat.
    Egyébként magát a halált simán el lehet adni úgy hogy az egyfajta ünnepség, sőt ha még némi vallással (vagy hittel) van keverve, akkor akár valami új (vagy még jobb(ami egyébként egyáltalán nem biztos hogy nem úgy van eleve 🙂 ))a kezdetének is fel lehetne fogattatni az emberekkel. Egyre jobban teccik ez a DCI… :))

    Válasz
  6. létre kéne hozni egy új kategóriát a szépirodalomnak 😀

    btw, dzsajokosznak jár a pont.
    ha nem pont a 61. szülinapon jön a krach, hanem utána bármikor, de összekötve vmi ügyes kis időzítéssel… mondjuk endorfin indítsa be a nanorobotokat, de azok ne nyírjanak ki, amíg ébren vagy… 🙂 az utolsó napod legyen boldog! 😉

    …már látom is magam a tévé előtt, pléddel a térdemen, amint felzaklat egy fa-dezodor-reklám, majd utána végzetes szunyókálásra szenderedek…

    Válasz
  7. :))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))) hüje

    Válasz

Szólj hozzá!