Édesség retro

Volt ugye a zacskós tejpor, a normál és a csokis ízesítésű sűrített tej. Emellett a boci csoki kis táblában, a Balaton szelet, a puha, omlós tésztájú Pilóta keksz, a csokis és vaníliás Leo jégkrém. Ezek voltak, amiket lehetett kérni. Emellett búcsúban, a nagymamánál felbukkant a csavart és a kakas nyalóka, a téli fagyi, a nagy kiszerelésű gömbrágó és a frutti.
Nálunk az extra, ami nagyon ritkán került az “asztalra”, az a Francia drazsé és Duna kavics. Nekem a Duna kavics annyira nem jött be. A mindenvivő pedig, az igazi ünnepnapi varázslat: Melódia szelet – az ostya alapú mogyorókrém halmok sorozata, kizárlóag étcsokoládéban. Roppanós, de mégis krémes, édeskésen telt és keserű egyben. ÉS van újra, autentikus formában, nem Csehországból, nem indusztriális, nagyüzemi alapanyagokból és újabb, meg mégújabb változatokban.

Szerencsi Retró szelet a neve. Ugyanaz, mint régen. Éljen a Kádári gulyásszocializmus egyetlen emléke, amin nem Gyurcsány Ferenc gazdagodott meg.

www.szerencsibonbon.hu – EZ AZ ÚJ BONANZA SLÁGER! 🙂

41 thoughts on “Édesség retro”

  1. Ezzel is az van, hogy nem olyan finom. Mert én vettem és csalódás.

    Ez is megérne egy misét, hogy most akkor az azért volt finomabb, mert gyerekek voltunk? Vagy mert akkor még nem volt Milka és nem tudtuk mihez hasonlítani?

    Vagy tényleg finomabb volt?

    Mert például a Sport szelet. A klasszikus kicsike, amit régen ki lehetett nyomni a színes papírból, most meg hozzá van ragasztva. Amikor 3 Ft volt per Stück, akkor nagyon jóízű volt (persze csak ha friss). Aztán a csokoládé-rendszerváltás után igen rossz lett. De most! Ettetek mostanában? Igencsak olyan jó, mint régen! Pocinak mindig kell vegyek.

    Különben pedig volt még márványdrazsé (barna-zöld-fehér színekben), töltött selyemcukorka (böeee…) és gumicumi.

  2. Négercsók, NÉGERCSÓK, nÉGERCSÓK, nÉgeRcSók? NÉGERCSÓÓÓK
    Bocsánat. Árulják még valahol?
    Sport szeletet mi is vettünk a múltkor, tényleg jó.
    Meg a Bohóc szelet volt még a kedvencem, rumos-narancsos.

  3. Melba kocka? Hugom megorult erte.
    En mar akkor is csak a turo rudit, ha edessegrol volt szo. Sose voltam edesszaju. A kukorikotkoda- es magyarvarak csokit is csak a papirja miatt, kenyszerbol…

  4. Nekem a kapucíner volt a kedvenc, de futottak még a vadász szelet, a párizsi kocka, a rumos szamba és a turbó rágó, amiben nagyon király festékes matricák voltak tetkó-készítéshez. Ja és ha már rágó, akkor cigi-rágó FTW!

  5. Nem kéne hülyeséget írnom, turbóban értelemszerűen autók voltak, akkor a Donald volt a matricás? Na arra már nem emlékszem, elvette az eszemet a sok dunakavics.

    Ja, még related story: 6 éves koromban be kellett vinni az ügyeletre, mert feltoltom az orromba egy zacskó zizit. 80-as évek gyerekdrogja, pedig csak egyetemen láttam először a Sebhelyes arcút.

  6. ide kell írjam a Grandolettit. (eleve hogy nézett ki!). vagy a bonbonettit.
    de a robbanocukor-fajták is a kedvenceim közé tartoztak.

    és azért a karácsonyi függelék csokiszett is elég komoly érv volt az ünnepek mellett.

    a kiállhatatlan dolgokról nem esett szó: a puncs furé elég keménykötésű ipari származék, és a negró is a határmezsgyén mozgott mindig nálam. a medvecukrot ki bírta megenni ? (a szüleimen kívül…)

  7. hááát…ül mellettem egy csaj, aki azt állítja: imádta a medvecukrot! magam sem gondoltam volna, hogy ötnél többen fogyasztották ezt a világon…bár akkor ugye őrületes túltermelésre kellene gyanakodnunk, visszamenőleg…
    amit meg én: egyrészt dianás cukorka ( megőrültem érte, épp ezért/ennek ellenére ritkán kaptam ), krumplicukor!! ( dédmamám mindig adott a kredencből, amikor odavetődtem, igazi kis szertartásunk volt ez nekünk ),
    krumplicuki most is kapható – ordenáré felháborító gyenge minőségű, ne próbálkozzatok vele. ja! meg hát a kakasnyali! na abból kaptam eleget – nyilván a vót a óccsó 🙂 de a fagylaltot is szerettem, pedig biztos nem bírt olyan minőséget produkálni, mint mostanában egy-két helyen tapasztalható. puncs. 2 forintért ruháztam be mindig, ha elkerekezett a portánk előtt a kedvenc bácsim, aki hangos köszönésemért cserébe, menedzselte ezt a projektet…hát így.

  8. Azt kell mondjam, meglepődtem volna, ha a kádárédességes poszthoz nem Zsófi lett volna az első kommentelő 🙂

  9. Viszont szerencsére Vadászt lehet kapni mámma…pölö az aluljáróban a zöldségesnél. Ugyanolyan fasza mint régen!

  10. Kedvenceim:
    Négercsók, Kapuciner (fogyasztásának processze: étcsokoládé körbe leesz egy darabon, majd a kávé és vanília réteg külön fogyasztása – csak kettőharapni lehet amúgy, mert teljesen össze van tapadva), Bonbonetti fajtákért teljes megőrülés, tejcsokis macskanyelv, váras bocicsoki sorozat (a betűs sorozat szar volt, mert az úgynevezett nugát, ami nem más, mint hányásízű csoki), piros mogyorós.
    Meg volt az a bonbon, aminek már a dobozától megőrültem, ilyen élénk világoskék fémszínű papírba volt csomagolva minden bonbon, és tejcsokis volt, mogyorókrémmel és egy szem mogyoróval a közepén. Az volt “a” bonbon.
    Amúgy lehet, hogy a mostani iterációk “már nem az igaziak”, de manapság kevesebb állott, száradt csokival találkozik az ember. Azért emlékszem, hogy annak idején pl kapucinerből is 3-ból egyszer minimum ráfutottam a kemény, morzsalékos élvezhetetlenségre.

    Amúgy meg: “A termék felületére a kakaóvaj kicsapódhat, de ez a termék élvezeti értékét nem befolyásja.”. És ez egy kis fecnin undorító barna színnel nyomtatva benne volt MINDEN dobozos édességben.

  11. azúristenit! tényleg sírás…a téli fagyit már majdnem elfelejtettem, pedig de sokat betoltam abból az arcomba! és eszembe jutott mégvalami: a Maci kávé! t.képpen pótkávé, és ez most is van, és pont ugyanolyan az íze mint régen. ráadásul valamelyik vendéglátóipari egységben is előfordul, csak sajnos kiesett a fejemből, hogy hol is volt az…:) meg az anyu még mindig azt ad nekem hétvégén reggelire, ha otthon vagyok :))

  12. ha már ez akkor nálam az angolkocka volt a favorit! az ilyen mandulás-puncsos-piskótás-csokis izé volt vagy mi, narancssárga csomagolásban ha jól emlékszem! amikor anyám a közértbe küldött, nem fordulhatott elő az hogy ne egy ilyennel a kezemben távozzak onnan kifele! és mindig volt!

    amúgy lottó csoki alap volt, na és a macskanyelv! bazooka és rin tin tin rágó csak is a rágópapírért játszott, bár nem lehetett mindig kapni! a rágópapírgyűjteményem egyébként még meg van! 🙂

    most éppen eldörzsöltem egy könnycseppet a betűs csoki papírját meglátván!

    na viszont a tokaji borosbonbon az k zsír lehetett, kár hogy 1963-as volt és sztem a mi időnkben ez már nem játszott vagy legalább is én soha életemben nem láttam olyat!

  13. A Retronómon az Újító szelet a legdurvább, az ötvenes évekből.
    Mici: szerintem azt a világoskék sztaniolos bonbont Amorellónak hívták, vagy valami ilyesminek.
    Szeretném még nevezni a Konzum szalonczukrot, abból is a puncsost.

  14. Arra mar nem emlekszem, h ma mit reggeliztem, de a “Grandoletti, bonbonetti, gipsy lady, gipsy boy!” reklam dallama siman megvan. Nem manapsag ment a teveben.

  15. Konzum szaloncukor mekkora télleg volt mán!? Igen, a rózsaszínű meg fehér és ami igazi jawbreaker volt mert kettéharapni képtelenség volt,csak jóideig szopogatva lehetett elfogyasztani! ez kéne a mai puhányszájú ifjúságnak is, mer csak a vagyonér megvásárolt milka szaloncukor van! 🙂

  16. nem értem ezt a mesesajt parát! annó elemibe nem ismertem olyan gyereket aki ne imádta volna és ne vette volna meg az egész készletet, ha épp hoztak a közértbe, ma meg nem ismerek olyan felnőttet aki ne gyűlölné!?
    hámostakkor miazisten van itten kérem?! 🙂

  17. Hát én es aszittem, hogy mindenki szerette rajtam kívül, őrület volt, ha ez volt ozsonnára, versenyeztek a kegyeimért, hogy kinek adjam oda. Én ui. TÉNYLEG nem szerettem – de ezek szerint Medve igen 🙂

    Valljatok színt!

  18. 🙂 igen én coming outolok és nyíltan bevallom hogy szerettem a mesesajtot! hogy most szeretem e aztat én nem tudhatom mert elemi óta nem ettem, de már ismét lehet kapni szal vásárolni fogok és beszámolok a kóstolás eredményéről!

    tejlevesre névileg emlékszem, de az ízét frankón nem tudom mán felidézni! amúgy mindenevő voltam, a sulis menza vívmányait mindig megettem és sose értettem hogy miért óckodnak a többiek! 🙂

    hitler-szalonna rulez! annyira frankó állaga van annak a cuccnak, hogy tulképp űberel mindenféle lekvárt!

  19. én sem ettem meg soha, mert TÉNYLEG nem szerettem. de arra sem emlékszem, hogy bármikor ilyet adtak volna a suliban uzsonnára. ellenberger a banános túró rudi, na az nagyon király volt. elefántok és talán kis szerecsenek voltak a csomagolásán.

  20. Hö. És mi van a Limóval? A jó kis műanyag üvegecskében, szigorúan nem előírás szerint használás, hanem por kiszipkázással kinyerés. Mindig kettő vevés, mert fele a nyál miatt mindig bennmaradás, de jó olcsónak levés. Utána nyelv atom festékes levés.
    Gazdagabb gyerekeknek advanced import limo evés, ami zacskósnak levés és abból ujjal kinyerés. Ettől meg ujjnak egy hétig szinesnek levés, függőséget egy hétig mutatás.
    🙂

  21. Sziasztok! Nagyon jo az oldal! Meg tudna mondani valaki annak a dobozos csokoladnak a nevet ami olyasmi volt mint az Amorella csak rozsaszin dobozban es a bonbonok ciklamenszinu sztaniolpapirba voltak csomagolva? Nekem az volt a BONBON 🙂

  22. Ayan, az nem lehet, hogy a neve is Ciklámen volt…?? Nekem rémlik egy rózsaszín dobozos kiszerelés, amin nevezett virág volt látható…

  23. Makszi koszi a valaszt. Igen volt valami nagy levelu virag a dobozon. Azota kerdeztem mar mashol is es ok is a ciklamenre tippeltek. De reg is volt! Szerintem nagyon finom volt!

  24. A Luca által fentebb nagyon helyesen belinkelt Pityu csokinak milyen a papírja mán! De most nem is a tipikus 50-es évek grafikai világra gondolok (mi ez? pop art?), hanem a papír anyagára. Öcsém, ilyen papírba szerintem a gépműhelyben csomagolták az olajos másfél kilós fogaskereket, úgyhogy tökéletesen felidézi a kort és Pityu társadalmi osztályát is, ami természetesen az uralkodó 🙂

  25. Emlékszik valaki a Barbara nevű, a Budapesti Édesipari Vállalat által gyártott ‘mogyorós nugátkrémmel töltött kókuszos’ kekszre? Nagyon drága volt, vagy csak háromévente kaptam, de soha annál finomabb kekszet nem ettem!

    Ezen kívül jó volt a Kojak nyalóka, meg a kis lágy műanyag üvegcsében ( ermm 😉 ) árult cukrozott narancsital por, amit az ember csak úgy az műanyag flakonból szopogatott és amiatt a vége egy merő ragacsos massza lett?

  26. Végre! Hiába magyaráztam a családnak, hogy volt régen egy Barbara nevű keksz, aminek a doboza talán zöld és fehér volt (?) egy kókuszdióval az elején. Senki nem emlékezett rá. Igaz, a legfinomabb keksz számomra is. Aztán ott volt a piros Nestlé csoki, a bonbonetti és óh igen…pattogatott kukorica különböző édes és nagyon színes mázzal a tetején…

  27. Emlékeztek még a lottó bon-bonra. A kis műanyag lottó baba belseje volt teli finom csokikkal, kb. 1980 körül lehetett kapni. És a másik nagy kedvenc a túró rudi családjába tartozó izesített rudik. A narancsoson elefántok voltak, a banánoson kismajmok és a geszti eszti. Sajnos hamar kivonták a forgalomból talán két évig lehetett kapni őket. Milyen kár!

  28. Amit még szerettem az a csip-csup csodás táblás csoki volt, az táblás rizses és a hupikék törpis táblás puffasztott kukoricás. De lehet, hogy fordítva volt az összetétel. Rég volt nagyon de az íze még a számban.

  29. A puffasztott témák jók voltak… Jézusom, valóban termeltek ilyet itthon is. Most meg a horvát verzióktól lehet kilókat hízni. 🙂

  30. Senki sem említette még a nebuló cukorkát ha jól látom. Pedig nekem kedvencem volt.. 🙂 Piros ételfestékes cukor kívül és grillázs belülről.. A szánkat festettük vele.. Meg mindent amihez a nedves cukorkülső hozzáért 😀 ..

  31. Sziasztok!

    Jucinak üzenet, hogy négercsókot majdnem minden nagyobb hiperbe és superbe lehet venni, de ne számíts a régi méretre és ízre…:((

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.