Csalás vagy ámítás?

Kezdhetném azzal, hogy még mindig hiszek a magyar jobboldal feltámadásában, a bipoláris parlamenti patkón nyugvó magyar képviseleti demokráciában. De kezdhetném azzal is, hogy idézek a legjobb hazai bloggerek egyikétől, aki modoros stílusú, pökhendien nagyképű és tudalékos, valamint cinikus is, miszerint “jött Kóka, aki nem megélhetési politikus, viszont nem is politikus, csak egy matrica a gyurcsányi kampánykormány újságosbódéjának ajtaján. Ő most még nagyon új, nagyon túlreprezentált, meg nagyon viszket, viszont ő is csak a pisis lufi feldobálásában bír nagy lenni. Viszont be fogja szopni nagyon, ha nem mutat fel valami érdemlegeset a vagdalkozáson kívül, mert azért maradt néhány odafigyelős, okos öregfiú a SZDSZ-ben a kerekasztal körül és nekik kevés a jól becsomagolt kiszáradt kecskeszar.”

Ehelyett kezdem azzal, hogy Fodor kétszavazatos győzelme nagyon nagy megosztottságot mutat a szadeszen belül. De ahhoz, hogy esélyük maradjon némi túlélésre, mindenképpen együtt kell eveznie tovább a két oldalnak. Meg ki kell találni, hogy akkor mindenképpen önállóan tovább 2010 felé, vagy elindul a szövetségi lehetőségek feltárása felé a társaság. Mindkét potenciális esélyes vevő(MSZP, FIDESZ) nyitott és hajlandó lenne a mérleg nyelvével megállapodni. Jelenleg jobb esélyei vannak erre az MSZP-nek, de számomra kérdéses, meddig. Ugyanis a szamad demokratáknak muszáj nagyon eltalálni az elkövetkező két esztendőt ahhoz, hogy megugorják a küszöböt 2010-ben. Vagy előbb.

Nekem sosem volt szimpatikus ez a rétegpárt, mert túl pragamtikus vagyok a kisebbségi vélemény becsatornázásának leghatékonyabb útvonala számomra egy nagy párton belüli frakció. Június végére, a nyári szünet előtt – ha nem is a nyilvánosságnak – világossá fog válni, ki megy és ki marad, sőt ki-hol marad az őszre, ami már a 2009-es költségvetésről és az EU parlamenti választásokról szól majd. Fodornak és a többieknek kb 2 és fél hónapja van kitalálni, hol lakik az Úristen (név mindegy), és miképpen ad egy kis aprót a fejekbe, hogy sikerüljön a búboskemence mellett maradni. Kiváncsian várom, de sokat nem remélek.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.