The liver takes it all, avagy Aki idegenek közé keveredik, az megveszi a diszkót.

Egy napig nagyon jól éreztük magunkat. Egy napos volt a hétvége és minden pillanatát jó dolgokkal töltöttük meg, és ezt vázlatosan fel is helyezem ide, mert megérdemli.

Pálinka és Szentendre, 2007. március 10-11

Szombaton (03/10) el akartunk menni valahova Micivel munka után, ahol jó lesz nekünk. Majdnem szereztünk egy wii-t, de aztán mégsem. Bowlingozni akartunk utána, de nem volt pálya emberi időben este 8 körül.

Ennélfogva elmentünk a Gönczy Pál utcában található Rézangyal Pálinkapincébe, – ami egy rendkívűl kedves, kicsi hely – és a zártkörű rendezvény előtt eltöltöttünk ott másfél órát úgy, hogy csak mi ketten voltunk vendégek. A következő pálinkatípusokat emeltünk bele az arcunkba (csak 2 centeket):

gönci barack
érlelt alma
cigánymeggy
feketecseresznye
ágyas (aszalt) szilva

Illetőleg szereztünk egy bejutási lehetőséget egy zártkörű étterem-klubba, amiről majd később fog iromány keletkezni, amikor elmegyünk oda mi (a sajnos.hu főszerkesztősége, azaz Mici és én) hamikázni.

Majd amikor megindult a vendégsereg, akkor elindultunk a Fülemüle nevű kaftános helyre, és az esőben inzultált minket az ELTE egyik portása fényes éjszaka a kerítésen túlról, de helyreutasítottuk. A nagy izgalomra beemeltünk az arcunkba egy kis Zorró-féle szilvapálinkát is, nehogy elégessen a szervezetünk minden alkoholt a Fülemüléig és be kelljen mennünk valami kocsmába. Na, az is igen kiváló volt.

Fülemülében szolídan pálinkáztunk, én ettem egy libatepertőt is. Autentikusság fennáll(t). Jött Áci és Brigi, ők is ettek-ittak velünk, aztán bezárt a hely és elindultunk kocsmát vadászni. Szóda gázolaj volt, Sandokan nevű rongyrázda szintén kőolajszármazék, aztán lekoptattuk Áciékat, mert nem voltak elég részegek hozzánk. 😀

Utolsó állomás szombaton Noiret egy sörre. Ott végünk lett eléggé. Ahogy Mici mondta: auto-pilot bekapcsolása és hazajutás.

Vasárnap (03/11) Saint-Endre mentünk koradélután Szilviámmal és Micivel. Előtte otthon porainkból újjászületés. Kifelé HÉV két részletben (rossz előjel volt, de nem vettük észre) Békásmegyeren átszállással. A szerb kisvárosban rövid séta sörrel, langymeleg tavasztól erőre kaptunk. Ütköztünk Ácival, Brigivel, Zorróval és Lucával. Utána Aranysárkányban gourmet jellegű több órás estebéd fántásztikus étkekkel és látványkonyhával (annak sikerült háttal ülnöm…), a címadó Orosházi libamájjal, végén tarkedli-technikai bemutatóval és Máhr Attila vendéglős gasztrotörténeti disszertációjának meghallgatása tele gyomorral.

Utolsó előtti állomás a város egyetlen nyitvatartó cukrászdája: Szamos. Süti és kávé. Negyed 8-ra Hév, ami egy perccel előttünk ment el. Helyi radikális magyar krimóba occsó sör, fél óra múlva ki a hévhez, ami egy perccel a hivatalos menetidő előtt EL. A következő fél órát már inkább a héven beszélgettük végig. 🙂

Mici végig fotózott, szóval az események dokumentálása megtörtént vizuális szempontból. Remélem Mici a kaják nevét is odaírja. Ha nem, akkor majd bekommentálom. A négynaposon megyünk az Őrségbe. Ha ebből a rövid hétvégéből indulok ki: DOLCE VITA. Illetőleg ahogy az új szlogen, ami ezen a vasárnapon született meg hivatalosan is: “EGÉSZEN DRÁMAI” 🙂

The liver takes it all, avagy Aki idegenek közé keveredik, az megveszi a diszkót.” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Kár, hogy Mici végig fotózott, oszt’ egy képen sincs rajta, e!
    (Persze egy ilyen hétvége után az is csoda, hogy hétfő reggel kvázi politológusként tudta elemezni Képzavar Kósa megnyilatkozását!)

    PS. Az egy szavazat ide-vagy-oda ötlet egyébként a szívembe lopta magát, még ki kellene egészíteni azzal – az illegális szavazatvásárlást elkerülendő -, hogy akinek nem kell a szavazata, az a jegyzőnél mondjuk 10 eFt-ért visszaválthassa.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.