Párkányi zöldségek – 10/23, 2006

Idén a sajnos.hu csapata úgy döntött testületileg, hogy kibővítjük a március 15-ére már harmadik esztendeje érvényes tradíciót, miszerint külhonban (? – 2004 Kolozsvár, 2005 Párkány, 2006 Párkány) töltjük a nemzet magasztos ünnepeit – október 23. is erre a sorsra jutott, 50 év ide vagy oda. A vasmag a kései meghirdetés és egyéb változások miatt több játékot nélkülözött és néhány játékossal bővült, ám a lényeges és markáns menüpontok és emlékhelyek nem csorbultak…

Képek a Galériában

A különböző eszközökkel történő megérkezést követően a dél magasságában lezajlott névsorolvasásnál jelen voltak: Mici, Miciné Juci, FA, Kittyóf (á la Bárdos), Geci, Geciné Szilvi, Dzsájokosz és neje (a kapcsolat publikussági szintjének nem ismerete miatt nem írom le, hogy a Tündiről van szó), valamint Áci és az ő adminsztrációs igazgatóhelyettese. Utóbbi néhány barátunk olyan kegyvesztett állapotban érkezett meg a Zöld Kocsmába (ami Közép-Európa messze legjobb kocsmája), hogy a békés, egész délutános italozás és étkezés helyett biciklizni óhajtottak (biciklizni otthon is lehet!). Mindegy, rájuk hagytuk és sajnáltuk őket. Leffék, Staropramenek, Krusovicék és egyéb jóságok kerültek az első 2 órában az asztalra, mivel hittük, hogy délután kettőnél előbb nem jutunk ebédlőasztalhoz a belvárosban… Közben Szilviám kért egy kávét, majd megkérdezte a pultos embert, hogy édesítőszer van-e. Mire a derék vendéglátós akkurátus válasza így hangzott: “Van. Cukor.” Ebből is éreztük, jó helyen vagyunk és további söröket helyeztünk el magunkban.

Majd negyed három körül – miután bringás embereink lassan eldöntötték, hogy nem maradnak, pedig a büszkeségükön kívül minden porcikájuk ezt kívánta – mi is felkerekedtünk és elindultunk knédlit lőni. A belváros (értsd a sétálóutca kb. 150-200 méteres Duna felőli szakasza) helyett a korábban már bevenni próbált Casablanca étterem felé vettük az irányt, ahol természetesen nem volt szabad asztal, de rövid tipródás után foglaltunk magunknak, és a közeli, barátságos, ugyanakkor teljesen üres kávézóban (neve sajnos nem ragadt meg) telepedtünk le egy újabb friss sör és némi étek beemelésével színesített 30 percre. Míg mi a Kozelekkel foglalkoztunk, FA egy kellemes sztrapacskát, Kristóf egy csirkeaprólék levest, drága Szilvim pedig egy szlovák kolbászos káposztalevest helyezett el a hasában. Utóbbi két leveshez olyan szárított erőspaprika érkezett, hogy az érintett résztvevők szájzár közeli állapotban tartózkodtak rövid ideig, ám a Kozel hűsítő gyógyhatása elűzte a bántó démonokat. Kísérőtevékenységként spontán Trivial Pursuit (Szeletke) kártyafelolvasásba csaptunk, hogy megcsillanthassuk magunknak és a társaságnak elménk sziporkázó nagyságát. Büszkén jelenthetem: sikerült. Mindenki villantott pár átlagon felüli intelligenciát sejtető válasszal. Ám időnk lejárt, így visszafáradtunk eredeti úticélunkhoz.

A Casablanca a párkányi magyar kolónia legjobb étterme. A kiszolgálás polgári milliőt idéz, az étlap változatos és széles kínálatot sejtet. A Mici-Update szempontjából oly lényeges steak-lista 5 elemet hordoz és rendeléskor kiderül, hogy minden bélszínhez alapból(az étlapon meg sem említve, hisz triviális) kötelező tartozék egy vékony szelet libamáj. A barna Arany Fácán berendelését követően sikerült mindenkinek fogára valót is találni: Mici Rossini bélszínt, Juci kacsasültet knédlivel, FA malacsültet knédlivel, Kittyóf pedig a Magyar rapszódia nevű karaj-kompozíciót, míg jómagam egy szolíd velős, gombás pacalt knédlivel (a résztvevőktől várom ételeik elemzését, amennyiben erre időt kívánnak szánni). Én a pacalról csak annyit írok, hogy mellékízmentesre tisztított és főzött, kellően borsos, lágy, friss pacalt ehettem, valamilyen rendes, erdei gombával és szájízemnek megfelelő mennyiségű velepárolt velővel. Kicsit híg volt ugyan a szaft, de a knédlievéshez ideális mellékhatást eredményezett mindez. Pont kellemes adag volt, nem vágta széjjel a pocakot, de nem is voltam éhes 5 perc elteltével. A desszert szervírozása feltette az i-re pontot, mivel a Gundel palacsintákhoz megérkezett a lágy rum, amitől szép kékes lánggal a csoki rápirult, ráolvadt a tésztára, ugyanakkor érkezett egy orbitális méretű somlói (Somlói Tál 2 személyre), amit hárman pusztítottunk el, és szinte biztos, hogy legközelebb is bevállalásra kerül. Szilvi (aki egyébként a szerelmem) a sós desszertek listájáról egy 10 dekás főtt csülökdarabot vállalt, ami ízre kellemes volt, mennyiségre elegendő, de a bőrös részen maradt némi sörte a röfiről, ami az emlékezetes fogást kicsit beemelte hátborzongató falatok közé.

Két óra elteltével egy órácskára visszatértünk még a Green-be, ahol altatónak bevettünk még némi sört (apró becherovka is becsúszott), valamint a felvidéki csapos napi második mondását:

Cigarettavásárlás – 10 szálas dobozt (Camel Light) ad nem olcsóért, felmerül a kérés csak úgy pestiesen:

– Ebből van 20 szálas? – mire a válasz:

– Van, de nálunk nem lehet kapni.

Ezt követően már minden szempontból feltöltekezve hazautazhattunk. Jövő márciusban folytatjuk, aminek idusa 2007-ben csütörtök, ergo egy nap szabadsággal akár egy Back to Kolozsvár vagy egy jó Prága, esetleg egy szolid Szlovénia is beleférhet, hogy ne kelljen sokat utazni…

2 thoughts on “Párkányi zöldségek – 10/23, 2006”

  1. Mellékesen jegyzem meg hogy a biciklis brigád a délután folyamán 2 darab geoládát kutatott és talált meg sikeresen, az elsőt erős hegymenetet követően a másodikat pedig szintén.

    Képek iten:

     http://www.a-davidson.com/25FE9C74-3C89-4456-B9A1-C6B5D9C2A0AA/GC230906.html

    A találatok után visszatértünk Párkányba ahol szintén Casablanca-ban fogyasztottuk el a jól megérdemelt betevőt. Tündi és én nyilvánvaló malacot ettünk knédlivel és pároltkáposztával desszertnek túróspalacsintát, Áci vmilyen steak-et, Anita pedig ételt.

  2. It’s nearly impossible to find experienced people about this topic, however, you sound like you know what you’re talking about!
    Thanks

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.