…. avagy Lángosevő Ráday Mihály is megnyalja a száját

Az elmúlt egy hétben többször láttam szünidejét töltő diákot parizeres zsömlét majszolni szalvétából. Ez indított arra, hogy kísérletet tegyek klásszikus gyermekkori étkeimet (akár szünidei, akár a dolgos iskolai időszakból) összesíteni, amelyekkel szüléim és nagyszüléim igyekeztek megörvendeztetni akkor, amikor sok kedvük, idejük vagy pénzük nem akadt a gyermeki, unokai bendők megtöltésére.

Késő éjszaka nem jött már senki,
könnyű volt lépni, messzire menni.
Üres volt a tér, körbezárt semmi,
A sötétben egy lett fenti és lenti.

Késő éjszaka béke van végre,
nem verik fel a hangok a házat.
Halk léptekkel oson az alázat,
nem csalják a népeket a lépre.

Sokat gondolkodtam azon korábban van-e hasonló szakma, mint a meteorológusé. Az elmúlt hétvége után azonban teljesen megbizonyosodtam róla, hogy van. A terrorelhárító. Eleve tudom idézni nagyrabecsült nagybátyámat, aki azt mondja: “rendőr és katona csak híd alá jó cölöpnek”. De a terrorelhárítók az igazi nagy játékosok. Simán le tudnak lőni egy megzavarodott, amatőr bankrablót kevés sérülttel, de semmi egyéb. DE. A mentősökre mindig számíthatnak. Elképzeltem, hogy az európai nagyvárosokban a mentősök hogy reagáltak volna a londoni esethez hasonlóra - későesti órán elhagyottnak tűnő autó egy forgalmas, felkapott szórakozóhely bejárata előtt.

Íme, a nyár kellős közepén elérkezett az idő, hogy tisztába kerüljünk azzal, mit is iszunk, amikor a szikvíz és a bor különböző kombinációjáért járulunk a hűtőhöz, a pincérhez vagy a pulthoz. Szemerédi András(Credigen IT) gyűjtése nyomán. Növekvő sorrendben.