Nagyon komolyan bevállaltuk, hogy a hat napos munkahét egyetlen pihenőnapján, a rákövetkező öt napos munkahét ellenére erőteljes biciklizést tolunk az aznapi, ideológiával teli, ám biciklizéstechnikában szánalommal bíró Kritikus Tömeg helyett.

Az első este történeténél tartottam tehát. Kis tétben nyomtuk a pókert, sok magyarázással, néhány próbakörrel, de aztán bedurvultam. Fel kellett szólalnom, mert az asztaltársaság többi tagja elviccelte a dolgot. Márpedig pókerezni vagy pénzben(lehetőleg sokban) vagy sehogy. A kurva életbe! Meg is szeppentek a többiek, aztán kiröhögtek, ittunk egy tüskét, de legalább elindult valami.

A húsvéti hétvégén otthon jártam, és nővéremék is ugyanezt tették gyermekeikkel. Megérkezésemkor (szombat délután) rögtön azzal fogadtak, hogy csatlakozom-é egy kis csónakázáshoz a Tisza-tó nevű tájegységen, melytől mintegy 200 méterre lakunk. Válaszom igenlő volt (és sokakat meglepett).

Koncertmán kis barátunk (azaz én) megint jelentkezik, és szeretettel felhívja mindenki figyelmét, hogy kis hazánk kultúrprogramjai jelentőset ugrottak ezévben a pozitív irányba.Alább láthatjátok miért. (A lista NEM teljes, eleve már szűrtem)

———-

Kaltenecker Trio és Kaltenecker Zsolt: Winter’s Tale és Impossible lemezbemutató, május 11. 19:00 Belvárosi Színház. Ők bizony magyarok, mégpedig legkiválóbbjaink közül. Tudásuk, zenéjük megfelel bármilyen szigorú világsztenderdnek a jazz műfajában.

A keddi nap egyértelműen a közhelyek napjára sikeredett. A közhelyekkel istenigazából semmi baj nincs, azért vannak, mert mindenki számára pontosan ugyanazt jelentik, és formai okuknál fogva megfelelnek jelenkorunk gyorsított tempójú közlésrendszer-igényének.

A szóbanforgó közhely a “kicsi a világ” tipusú, és erre tapasztalatom szerint intelligenciától, érdeklődéstől, kortól függetlenül minden ember kb. ugyanolyan mértékben csodálkozik rá időről-időre, tehát elvileg működik.

Napi egynél több post földöntúli kényeztetése az oldal olvasóinak, de mostanában eléggé felszínen van ez az eü-dolog. Ráadásul már a kiderült, hogy Horváth Ágika lesz a fővezér a minisztériumban… Kérdem én, mi lesz, mi fog következni?

Ha már egy újság sosem lesz független ebben az országban (sem), legalább az újságíró adjon karaktert egy anyagnak. Csináljon úgy, mintha a tájékoztatás lenne a feladata. Még egy interjún belül is.

Az indiai konyha nagy ismerőjének (Szerk: Mici) korábban többször elkövetett izgató hatású megnyilvánulásai és felszólamlásai miatt, és egyre nagyobb kíváncsiságunk miatt usque 2 darab hete ellátogattunk a Mérleg utcai szentélybe, hogy ízorgiával áztassuk el izlelőbimbóinkat.

Ez a tavasz arról szól, hogy hülyébbnél hülyébb témalufikat tölt meg pisivel a politikai elit, aztán a feje fölé dobja és U-szöggel kicsúzlizza. Itt volt az MDF elnökválasztásának materialista, akarom mondani maternalista bohóckodása a középpárttá válás sikerességének zászlaja alatt. De az legalább egytényezős volt, mint a nagy pártoknál. DE, az SZDSZ ezt is ki tudta szinezni. Belső kampánycsapatok marketing és kampányháborújával, miközben olyan egyértelmű, mint a példa: ha leborotválod a heréidről a szőrt, az viszket, amikor újra kinő. Megmagyarázom.

Megismételtük Csobánkán, az Oszoly szikla tetején a két évvel ezelőtti szalonnasütés projectet! Így a Zsírverseny Reloaded közepén.

A táplálkozás előtt pedig levadásztuk a Mackó barlangjában lévő cache-et (GCBRUM), ami ultrakirályság. A barlang végében megy felfelé egy szűk kürtő, ott fel lehet mászni, és egy terembe jutsz a fő area fölött. Hideg van mint a paraszt, és oda van elrejtve a koordinátája az igazi ládának, ami az erdőben van. Dzsajokosz megtalálta mint a szélvész.