Elmentünk a sárospataki brigáddal a várgesztesi villaparkba a múlt hétvégén, miként azt tettük két évvel ezelőtt is.

A következő említésre méltó dolgok történtek időrendben:

- Juci elhozása Ferihegyről, ekként Várgesztesre éjfélkor érkezés

- Fekete Párduc aljának a kocsibehajtóba való odabaszása, ugyanúgy mint két éve a Mondeónak

Január végén fogalmazódott meg a felvetés kimondott szó szintjén, hogy járjuk végig Budapest jónak mondott helyeit és fogalmazzuk meg saját, önmagában is igen színes véleményhalmazunkat, ami megkönnyíti, avagy megnehezíti a választást mások számára. Azaz együnk néhány jót (vagy rosszat). A kezdet mindig nehéz, így munkahelyemen, kollégáimat kérdeztem meg, mi a kedvenc helyük a nagyvárosban. Több helyről érkezett javaslatként a Café Kör, így jól el is mentünk oda ehét kedden, február 13-án este.

Az éveleji szegény hónapon és a vizsgaidőszakon túl, de a szabad téren és a geocache-n innen újraindítottuk a házi pókerpartikat. A szokásos csapattal, kis tétben, de nagy felelősséggel.

Családi vonalon keresztül sikerült eljutnunk édes nőmmel együttesen a Fortedanse Társulat - A testek felszínének esetleges állapotairól című előadására. Ez kérem kortárs tánc. Messze a valóságtól. Jelentősen. Konkrétan egy másik dimenzió. Olyan művészi kompozíció, amiről sokáig nem tudod fogyasztás közben, hogy ez most teljesen komoly, aggasztóan unalmas vagy magával ragadó. De egy valami biztos, ki kell zárni mindent, hogy egyáltalán közös lehessen ahhoz, ami a szinpadon történik. Ha nem sikerül, sült halként nézed végig és leszel a végére vakarózó, meggyötört és elcsigázott szemlélő. Aki ott volt, de még sem. A jegy áráért nem kapott semmit, csak hülyét az egésztől.

Nem ennek indult, de ez lett belőle. (Másfél)évértékelő beszélgetést helyettesítő írásos kérdés-válasz kommunikáció alakult ki közöttünk, amit szeretnék hagyománnyá tenni, hogy minden esztendő elején, ünnepi leiratban tájékoztathassuk a világot arról, mit is várhatunk az elkövetkező 12 hónapban másoktól, magunktól és Micitől. Mikola “Mixi-Mici” István gondolatai és tervei röviden, de velősen, ugyanakkor megmásíthatatlanul a sajnos.hu olvasóinak, exkluzív csomagolásban és kiadásban - visszatekintő és egyéb linkekkel.

Fantasztikus sikert könyvelhet el “szerkesztőségünk”. Több, mint egy hétig tartó egyeztetés után ma biztossá vált, hogy Magyarország egyik meghatározó menedzserét, a hazai gasztronómia koronázatlan ínyencét sikerült megnyernünk egy rövid interjú erejéig. Bizony, lassan ki kell, hogy nőjjük a blog, mint új műfaj és kommunikációs csatorna kereteit, szinte újraértelmezve, új dimenzióba mozdítva. Ennek első lépése az ELSŐ, NYILVÁNOSAN MEGJELENŐ INTERJÚNK.
Mivel alanyunk határtalan népszerűsége és külföldi elfoglaltságai miatt nem tudtunk személyes találkozóra időpontot egyeztetni, ezért megállapodtunk vele abban, hogy írásban elküldött kérdéseinkre megküldi válaszát.