itt az ideje, hogy az olvasók látásból is megismerjék a brigádot. Vegyétek az első író-olvasó találkozónak. Kissé egyoldalú, kissé virtuális, de a mijenk…

Igen, köszönöm kérdéseteket, már jobban vagyok, holnap megyek dolgozni. Addig is volt egy kis időm blogot szerelni, az alábbiak történtek:

Nokérem. Következőképpen alakult az idei “augusztushúsz”:

Délután 14 óra körül találkoztunk a Batyin Reci,Áci,Nyul meg én, abból a célból, hogy az idén harmadszor Budapesten megrendezésre kerülő RedBull AirRace (nekem csak repülőgépverseny) első futamát megnézzük. Biciklivel érekztünk (Reci is!!! Aki vadonatúj Merida típusú bicóval feszített), a parton kb annyi ember amennyi szokványos az idő pedig olyan amilyen a szokványos: rohadék meleg. Vhogy amire emléxem legalábbis 4 éve mióta Budán lakom “augusztushúsz” mindig dögmeleggel örvendeztetett, mindegy hogy előtte vagy utána egy hétig esett vagy nem. Mongyuk ez kiráj.

Kinéztem a vonat ablakán és a sötétedő ég nyugati fertályát szürkéllő fellegek földig érő villanásnyi lábai szagatták szét. “Nem nagyon lesz ma tüzijáték.” - gondoltam, de csak egy-egy pillanatig, hiszen alig egy óra volt hátra a “panem et circenses” ezévi legnagyobb fellépéséig. Ahogy közeledett a vonat, úgy lett egyre nehezebb a levegő az eső szagától és testétől. Párás izzadtsága betöltötte a fülkét, ahol az emberek méla esti közönnyel készülődtek a leszálláshoz.

Szakítva a jól bevált hagyományokkal, nem a szó definitív magyarázatával, kifejtésével kezdem, hanem az emberiség történelmében keresem meg azokat az időszakokat, ami leginkább az alapja, vagy előzménye lehet a szociális/szocialista/kommunista “Mindenki egyenlő” elvnek.

Rövid erőgyűjtést és tudásösszesítést követően itt vagyok ismét, hogy nyár két legpunnyadtabb hete után elkezdjem felkészíteni az olvasótábort az elöttünk álló 3 és fél szűk esztendőre. Bórókai írta meg a július 13-i Heti Válasz Végjáték rovatában, hogy szerencséje a jobb oldalnak, hogy bukta a választást, mert ebből a szarból, ami az ország nyakán maradt, nem lehetett volna jót kihozni. Finoman fogalmazva = a komcsik a leveses tálba szartak, aztán most kiszedték nekik (mondjuk nekem, meg mindenkinek is), szóval most meg lehet próbálni megenni.

Tisztelt Olvasóközönség!

Nekem a tramini gyerekkori emlék, nagyapám állandóan ezt itta laza fröccsként alsóőrsi nyaralónk pincéje előtt pihenve, vagy a kertben, padon őrködve saját kevés szőlőtőkéje felett, botjával bádoglemezre csapkodva, amikor seregély ért a fürtök közelébe. (Óriási volt a kapcsolódó “Netene!” üvöltés is, amiről többen a szomszédban nyaralók közül azt hitték, hogy unokáit szólítja így, annyira gyakran hangzott el augusztusi délutánokon.) A Balatonnál a tramini félszárazra vagy félédesre érik, ami nekem még fröccsnek se jöhet szóba, így nagy kiváncsisággal bontottam a hosszúkás palackot.

Van

Van, aki úrnak születik,
Van, aki jobbágynak.
Jobbágyszívben nincs
Nyoma honvágynak.
Jobbágyszívet csak
A munka éget.
Amikor nyírják,
Csak akkor béget.

Van, ki küldőnek születik,
Van, aki hordárnak.
Hordárkézben nincs
Nyoma formának.
Hordárkezet csak
A súlyok húznak,
Bőrén fájó lét
Kínjai kúsznak.

Barátokkal májusban egyeztetés, Siófokon közös hétvége lefoglalás, dátum eljövés, utazóeszköz interneten megnézés, munkahelyről korábban lelépés, gyors összepakolás, elindulás, üdülési csekk otthonfelejtés, visszaszaggatás, Déli pályaudvarra Szahara-marathon állapotban érkezés.

Pályaudvaron 900 jegyet váltani kívánó utasnak 5 pénztár üzemelés, ebből háromban vak, parkinson-kóros, golyós számológépen tanult nyugdíjas mínusz 15-tel számítógépen jegykiadást, mint fizetett munkát gyakorlás.