… második versszakában a harmadik sor elejét?

Mai, Szilvivel folytatott eszmecserénk eredménye, hogy mindketten “mert”-nek énekeltük, a “ment” helyett.

Összefoglaló a dalról itt található: http://hu.wikipedia.org/wiki/Amuri_partiz%C3%A1nok_dala 

Érdeklődőknek hasonszőrű dalok felsorolása: http://zene.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=67709

Mivel mostanság naponta járok arra, muszáj felhívnom erre a figyelmet. A konkrétumokban a Google segít.:)

Terror Háza
1062 Budapest
Andrássy út 60, Hungary
Nemzeti Nyomozó Iroda.
1062 Budapest, VI. Aradi u. 21-23.

Mit is mondhatnék? Helyet választani azért tudni kell.

Kicsit eltérően a rovat jellegétől, most valami igazán közismert helyet szeretnék jellemzeni, illetve bemutatni annál mélyebben, mint amit azt gondolom, hogy jó sokan tudunk róla. Budapest országos, sőt talán európai viszonylatban is ismert török étterméről fogok szót ejteni, mivel ez a hely némileg több annál, mint amit évtizedes távlatban tudtunk. Eszerint ugyanis egy megbízhatóan egész éjszaka elérhető gyroszos, kebabos, ahol mindig van borjú és csirke is, és nem sajnálják a húst a kajából, ami sok illuminált hajnalban volt mentőöv az alkoholba mártott testünknek…

Nem oly régen jutottam hozzá Czifray István nemzeti szakácskönyvének utolsó, 1985-ös, Minerva-féle reprintjéhez (eredeti kiadás 1888), amelyet Micivel elemezgettünk közös csopaki kirándulásunkon és megbizonyosodtunk arról, hogy a magyar konyha tartalma messze túlmutat a gulyásleves-tarhonyáshús-hortobágyi aranyháromszögön (pl: csiga, vidra és egyéb receptek).

A sörhöz hasonlóan megosztó típusú a sör higítása, üdítősítése is. Mégis - mint derült ki számomra a közeli múltban - több országban, és nem csak németajkuakban, vagy azok egykori gyarmatain vagy birtokrészein dívik(ez egy nagyon furcsa szó!) a sörnek szénsavas, édes űdítőitalokkal való, változó arányú keverése. Legutóbb a spanyol tengerparton sikerült szembesülni ezzel.

Egy hete - egy kellemes börzsönyi kirándulás keretében - jutottunk el Szilvivel kettecskén Berkenyére, ahol a Szent Anna fogadó éttermében ebédeltünk egy rövidet. Ott sikerült találkozni a sváb bablevessel, és egy autentikus recept reményében posztolok.

A természet bizonyos szinten bármilyen körülmények között megadja az éhes embernek, amit meg(sem)érdemel. Eltelt quasi két hét és még egy kicsi, amióta összeraktam a gombatermesztő készletecskét, és lőn: az első kalapocska kibújt a nedves tőzegből a gombafonal növekedése által.
Íme a konyhában, a fal mellett elhelyezett termőállomány, a fólia fölhajtását követően.

Hirtelen felindulásból sikerült venni barna csiperkét spóraállapotban, előkészítve saját célú termesztésre. Az előkészítés lépéseit alábbi fotósorozatban dokumentáltam. A végcél, hogy legyen gomba, amit a kis kezünkkel leszüretelünk, és elkészítünk.

Ez tehát nem más, mint a CDK, azaz champignon development kit.

Nagyon versenyképes muzsika az, ami az eredeti után következő közel fél évszázadban több, mint negyven előadó gondol újra. Ilyen a Ed Cobb által komponált Tainted love, amit legelőször Gloria Jones énekelt el - kapaszkodás majrévasba, ágy szélébe, karfába - 1964-ben. Ha azt akkor hallom, nem jósoltam volna neki nagy jövőt.

Bacardi kóla fogyasztása közben lettem ismét éhes egy újabb, eleddig nem ismert világszegmens információira. Ugyanis a bacardi-s üveghez ajándék muddler(mádlör or számting lájk disz) volt csatlakoztatva, aminek fő funkciója a bárpultok környékén tárgyiasul: eenk a magyarul törőfának nevezett eszköznek a használatával lehet a koktélokba kerülő citrusfélékből hatékonyan kinyerni azok levét. És kérem, ez is egy iparág, amit néhány képpel szeretnék illusztrálni:

Már vagy egy éve akarunk posztot írni Micivel egy bizonyos 1955-ös kiadású, “a gimnáziumok II. osztálya számára készült” angol nyelvkönyvről, úgyhogy most nekilátok. A könyvet családunk könyvtárában találtuk, nem tudjuk, kié lehetett.

Eredetileg valami nagyon ütős posztot akartunk-akartam írni, de nem jött össze. No, de a lényeg amúgy is maga a könyv, amelynek legérdekesebb részleteit Mici lefényképezte, és ezennel elébetek tárjuk.

Mi is juthatna eszembe a hideg zuhany alatt, 39.5-ös testhőmérséklettel, mint a hidegvizes testhűtés eme szép definíciójának eredete. Nem gondoltam, hogy a megoldás egyszerűbb, mint sejteném:Vinzenz Priessnitz éles eszű sziléziai paraszt volt, aki rájött, hogy a hideg vízben fürdés jót tesz. Ekként meg is gaazdagodott belőle és a nevét adta - legalábbis Magyarországon - a lázas test ilyentén kúrálásának. Király.

Volt ugye a zacskós tejpor, a normál és a csokis ízesítésű sűrített tej. Emellett a boci csoki kis táblában, a Balaton szelet, a puha, omlós tésztájú Pilóta keksz, a csokis és vaníliás Leo jégkrém. Ezek voltak, amiket lehetett kérni. Emellett búcsúban, a nagymamánál felbukkant a csavart és a kakas nyalóka, a téli fagyi, a nagy kiszerelésű gömbrágó és a frutti.
Nálunk az extra, ami nagyon ritkán került az “asztalra”, az a Francia drazsé és Duna kavics. Nekem a Duna kavics annyira nem jött be. A mindenvivő pedig, az igazi ünnepnapi varázslat: Melódia szelet - az ostya alapú mogyorókrém halmok sorozata, kizárlóag étcsokoládéban. Roppanós, de mégis krémes, édeskésen telt és keserű egyben. ÉS van újra, autentikus formában, nem Csehországból, nem indusztriális, nagyüzemi alapanyagokból és újabb, meg mégújabb változatokban.

Kiderült, hogy anyai ágon kisbirtokos paraszt vagyok. (A paraszt eddig is ismert volt.) Van Nyugat-Somogyban 11 hektár erdőnk és 3 hektár szántónk egy bizonyos Kürtöspuszta határában. A szántó be van vetve kukoricával, terem is szépen. csak másnak. A héten megpróbáltuk kideríteni, kinek is. Így jutottam, jutottunk el a címben jelzett településre, ott is a helyi mezőgazdasági termelőszövetkezethez. Amíg édesanyám és nagynéném ügyintéztek, én körbesétáltam a kertet, ami egykor kastélykert volt. A kertben megállt az idő, meg mégsem állt meg. Ennek jeleit fényképeztem le mobiltelefonnal és most számotokra is elérhetővé teszem.

Az egész úgy kezdődött, hogy kb 7 éve voltam utoljára színházban (Vígszínház,Ibsen:Nóra Eszenyi Enikővel) és annyira jó volt, hogy asszem még a szemem is bekönnyezett. Aztán 7 éven keresztül a társadalmi nyomásnak engedve elhittem, hogy a színházbamenés az ilyen barátnős program és valami óriási esemény, amit az ember max évente egyszer követ el. Gyerekkoromban asszem egyszer láttam színházjegyet amikor nővéremék anyáméknak vettek karácsonyra…illetve még amikor egyszer a suli elvitt minket a Padlásra. Na mindegy, így történt, mígnem megszerveződött az első (és remélem nem utolsó) Citiclub-os színházbamenés. Természetesen nem volt kedvem elmenni, hiszen a brigádból senki nem jött…és Miciék még marasztaltak is a P’art-ban, de erőt vettem magamon és mégis elmentem az Új Színház Stúdió-ban előadásra kerülő Veszedelmes Viszonyok-ra.

A villányi “kaland” élményei sokáig megtöltenék kis oldalunkat, azonban nem szabad megvadulni, csak a lényeget fogom felületre kitenni. Sok igen kiváló bort és egyéb szőlőszármazékot fogyasztottunk, ám számomra a legkülönlegesebb Günzert Tamás sillerje volt, ami konkrétan a szobi szörp illatát kapcsolta össze a legkiválóbb száraz bor zamatával.

A kolbászhoz kapcsolódó érzéseim és gondolataim “papírra vetése” után úgy véltem végére értem a kérdésnek, hiszen ez mégiscsak egy nyers darált húst tartalmazó készítmény, szárítva-füstölve, amit aztán nagyra értékelve, DE elfogyasztunk. Mily szegényes ismereteim vannak ebben a témában, mondhatom most. Miután 3 évtizednyi létezés után megismertem a baranyai vastagkolbászt, ami egy pécsinek olyan természetes velejáróra az életnek, mint győrinek a pilótakeksz és makóinak a paprika. És ezek után arra gondoltam, hátha mindenkinek a fejében ott lappang egy speciális, korábban nem ismert kolbászváltozat egy annál sokkal különlegesebb névvel, mint hogy “kolbász”. Remélem ez olyan dolog, akár a kenyérvég, ami sercli és gyürke is egyidőben.

A technika, a tudomány öles léptekkel fejlődik, mely ellen nincs mit tenni.
Ha viszont így van, meg kell találni mindenben a jót, és örülni neki.
Így vagyok én a klónozás kérdésével is. Ha magamból nem is csinálnék klónt (a poszt írójáról, azaz koncertborzról (NEM VARJÚ!!!!) úgyis kiderült már, hogy fejlődési zsákutca), viszont van olyan ember akiből igen. A személyi száma 2-essel kezdődik. ha leklónoznám mondjuk lehetne 8-as (azt jelentené, nő, és ráadásul csak kópia. a 8-as személyéi számúak azonnal “most wanted” kategóriát is jelente egyben). Ugyanakkor ha belegondolok jobban, a klónozást már feltalálták. Láttatok már Michael Jackson vagy Elvis hasonmás versenyt? Nna… Vagy ugyanez kevesebb pénzből, pl. a Megasztár.

Fent nevezett az év első gombája. Márciusban indul a szezonja és 2-3 hét alatt le is cseng. Szereti a lombos erdőket, főleg a nyárast, erdőszéleket, ligeteket.
Eddig a tankönyv (azért persze ír alaktant is, anélkül nehéz lenne beazonosítani). Soha nem találkoztam ezzel a gombával korábban. Ugyanakkor gombafixációm állandósultnak mondható, ezért húsvétra már úgy érkeztem haza Tiszabábolnára, hogy lehetőség szerint ilyet keresek, bár a környéken nem is hallottak ilyenről.
Nekiindultunk az általunk ismert legrégebbi nyárasnak Jucival és apámmal, és…

Ha azt hiszed, hogy voltál már jó piacon, akkor azt kell mondjam -  csak azután merd ezt nyilatkozni, ha már több országban is tiszteletedet tetted valami ilyen típusú intézményben. Micivel 2004 őszén Barcelonában, majd álomszép Szilviámmal 2006 szeptemberében Párizsban élvezkedtünk, figyelgettük az akkor még itthon nem tapasztalható jóságogat: friss gomba hegyekben, very friss tenger gyümölcsei, óriás papagáj, sajtkülönlegességek, körözöttel töltött friss csiga, remeterák élőben, borvariációk végtelen fajtája, speckó lacikonyhák, mutatványosok és a többiek.