… második versszakában a harmadik sor elejét?

Mai, Szilvivel folytatott eszmecserénk eredménye, hogy mindketten “mert”-nek énekeltük, a “ment” helyett.

Összefoglaló a dalról itt található: http://hu.wikipedia.org/wiki/Amuri_partiz%C3%A1nok_dala 

Érdeklődőknek hasonszőrű dalok felsorolása: http://zene.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=67709

Kisebb megrázkódtatás, és villámgyors helyszíncsere után visszaszámlálással, rengeteg étellel és még több itallal készültünk lezárni a 2009-es évet. Sikerült. Nem is rosszul…

December 29-én reggelre derült ki, hogy nem tudunk az eredetileg kiszemelt helyre, Porvára menni bulizni, így pár óra keresgélés után Siófok lett belőle, és egy jó nagy apartmanház. Miután még karácsony előtt kitaláltuk, mit együnk, illetve Dzsajó Petya előkészített a diszkó típusú rendezvényt, december 31-én megkönnyebbülve vágtam, vágtunk neki az utazásnak.

Ünnep van. Békés, boldog karácsony. Amikor énekeljük a megszokott családi dalokat. De azért eközben természetesen a rádiókból és minden egyéb elérhető hangforrástól várjuk, hogy emelkedett hangulatba hozzon minket. Kivétel ez alól természetesen minden house rádió, hiszen ott nincs karácsony, csak pörögni kell és kész.

Leheljünk életet ebbe a visszaszámlálásba és színezzük ki vele a forró nyarat. Fölidézem ‘91-et, amikor zeneileg olyan örökbecsű darabok keletkeztek, mint Bryan Adams kevinkosztneresrobinhúdos ‘(Everything I Do) I Do It For You’-ja, Paula Abdul ‘Rush Rush’ című száma, és a teljesség igénye nélkül: R.E.M. - Losing my religion, Londonbeat - I’ve been thinking about you és még sok máig ható és élő Whitney Houston, Roxette és Rod Steward nóta. Rendes, és kevésbé populáris zenékről nem is beszélve. De az örökkévalóság legjobb klipje is megszületett, egy kicsit korábban publikált, de 1991-re csúcsra érő nótával, és egy olyan hajlékony hangú csávóval, hogy én kérek elnézést.

A világtörténelem egyik legfontosabb esztendője igen aktív a könnyűzene szempontjából. Madonna a ‘Vogue’-gal hódít, van egy kis Milli Vanilli, az azóta világslágerét letagadó Vanilla Ice a listák élén az ‘Ice Ice, Baby’-vel, valamint Mc Hammer és a ‘U can touch this’ is folyik a rádiókból. A teljesség igénye nélkül még egy csokor a legerősebbekből: Aerosmith ‘Janie’s got a gun’, Bon Jovi ‘Blaze of Glory’.

Nagyon versenyképes muzsika az, ami az eredeti után következő közel fél évszázadban több, mint negyven előadó gondol újra. Ilyen a Ed Cobb által komponált Tainted love, amit legelőször Gloria Jones énekelt el - kapaszkodás majrévasba, ágy szélébe, karfába - 1964-ben. Ha azt akkor hallom, nem jósoltam volna neki nagy jövőt.

A most következő poszton belül lezárásras kerül a nyolcvanas évek és ehhez egy olyan alaplista jutott, ami szinte csak kommersz, múlandó könnyűzenei alkotásokat foglal magába, így a sok ismerős név ellenére ez az első eset, hogy nehéz a választás: Bon Jovi tovább hódít, jön a Gánz a ‘Welcome to the jungle’-lel, Paula Abdul, Madonna, New Kids On The Block, némi Rick Astley, enbékettes Donna Summer, a hadihajón , nagygenerál után visszatérő Cher, valamint a térdigérő göndörfürtőkkel csábító Milli Vanili. Közéjük rejtőzik egy angol duó:

Aki azt gondolja, hogy a mai popzene tömeggyártásba ment át, általában véve igazat mond, kivéve mikor hazudik. Az efféle általánosítások pont arra jók, hogy ne mondjunk túl gyakran igazat. Alternatíva: Inkább okosan örüljünk a kivételeknek!

“Faith”, “Need You Tonight”, “Got My Mind Set On You”, “Never Gonna Give You Up”, “So Emotional”, “Heaven Is A Place On Earth”, “Don’t Worry, Be Happy”, “Red Red Wine”, “She’s Like The Wind”, “Bad Medicine”, “Kokomo”, “The Loco-Motion”, “Desire”, “Always On My Mind” - csak egy címlista azokból a slágerlistás , top 10-es dalokból, amiket a húsz évvel ezelőtti esztendőre visszatekintve elmíthetünk. De mindezeken messze túlmutat egy amerikai rockcsapat egyik legnagyobb alkotása, amit kevés kellemesebb keményrock felvétel bír überelni a rockzene igen gazdag történelméből.

20 éves a Bonanza Banzai.

1991 nyarán történt. Világosan emlékszem a pillanatra. “Én nem fogok megtérni” -mondtam és ez már előrevetítette, hogy menthetetlenül és véglegesen be fog húzni a bonanzaérzés. “Égszakadás, hangrobbanás, itt van a jövő nincs több dobás”…ahogy ezt írom ebben a pillanatban, 17 év elteltével is végigfut a lúdbőr odavissza a hátamon. Ilyet ember nem mond! ‘91 nyara és ‘91 tele közötti időszakban ismerkedési fázisban voltam, az előző albumokkal

Ez az esztendő a hard rock felé mutat a pop erőteljes jelenléte mellett. Bon Jovi hangoskodik (Livin’ on a prayer), mellette Bananarama, Madonna, valamint az egyik kedvenc nótám is ott lakozik a listák elején:  I Wanna Dance With Somebody (Who Loves Me) Withney Houstontól. Ez nagyon jó. Ugyanakkor egy igazi one-hit wonderer a befutó az én kis listámon egy lírai dallal, ami azóta is elő-előkerül rádiókban, itt-ott.

A fociözön szünetében merőben elkanyarodunk a témától, és továbblököm a beerboardot (pfújj, kicsit azért modoros már az elnevezés is) napjaink felé. 1986ban elindult hódító útjára kiváló Simple Red barátunk, Whitney Houston elkezdett ismerkedni a sztársággal és a fehér porral, valamint az éttíz világából velünk volt Madonna, Cindy Lauper, a Dire Straits és sokan mások. Robert Palmer szorult a második helyre az Addicted to love-val, aminek a klippjében előrevetíti a tátogó félhülyéket a színpadra. Az első helyre befutott egy híres, különleges karakter:

Aribari szervezésében gyönyörű nűmmel teret engedtünk a  komolyzene iránti vágyunknak. Bubuc és Medve, mint szakértők szintén társultak, így május 16-dikán este 6-kor csöndben, előadási előtti morcogással vártuk az Országház kupolatermében a  Magyar Virtuózok Kamarazenekar föllépését.

A sorozat megkezdése óta a most sorra kerülő év a legtelítettebb slágerekben. Hemzsegnek az azóta is élő, mondhatni máig ható felvételek. Az élen a Wham első albuma, róla a világ legsikeresebb limonádéja a Careless Whsiper, valamint a a Wake me up, before you go-go, amiben új értelmet nyert a férfi testre készített forrónadrág és a jobbra igazított, combhoz simuló bráner fogalma. Ugyanakkor Madonna érkezett a Like a virgin-nel, az Aha a skandináv éjszakákból kisivító Take on me-vel, valamint hódított a  Tears for fears és a Dire Straits is.  De egy soha meg nem ismétlődő duett megelőzött nálam mindenkit.

Sok kellemes felvétel volt, amely megrázhatta a füleket és bennük a dobhártyákat ‘84-ben, de ezek közül van kettő, amit mindenki ismer: Ray Parker Junior “Ghostbusters” és Nena a “Nojnunnojciglufbalon”, ami 24 év után is úgy adja nekünk az ívet, mint senki és semmi más. Persze Michael Jackson-tól a “Thriller” és Madonnától a “Holiday” sem akármi, de engem úgy kavar fel és úgy visz bele az éjszakába az év kedvencének, legjobbjának kikiáltott felvétel csaknem 20 éve bármikor, ahogy semmi. És hogy kicsit előre tekintsek, beindul a 80-as évek aranyidőszaka, egymást felülmúló alkotások jönnek.

Medve felszólamlására és remélem mások nem nagy bánatára folytatom a megkezdett és természetesen be nem fejezett sorozatot, amely 1977 és 2007 közötti évek fogyasztói szempontból legfelkapottabb dalai közül választja ki az én kedvencemet és fűz hozzá keresetlen kommentárt. 1983 talán az első csúcsév, amikor egymás hegyén-hátán sorakoznak a mai napig visszacsengő slágerek: Police - Every breath you take, M.Jackson - Billie Jane, Eurythmics - Sweet dreams, P.Collins - You can’t hurry love, a teljesség igénye nélkül. De számomra mindannyiuknál érdekesebb és izgalmasabb egy csokibőrű úriember másodvirágzása, amely egy igazán nagy dallá nemesedett.

A mai nap igen értékes linkekkel ajándékozott meg Gátos Iván barátom (Szörp együttes, session zenész), ezeket vagyok kénytelen most veletek megosztani.Eredetileg azért nem a shoutboxba raktam be, mert van még itt más is, illetve ez is magyarázatra szorul. Volt olyan zenész, aki nem értette miről szól, és én nem engedhetem meg, hogy valaki ezt az élményt ne a megfelelő értelmezésben tegye magáévá. Tehát:valaki (aki jól ráért, és rendelkezett a megfelelő képességgel, mert ilyet elég nehéz így megcsinálni) egy Santana koncert képanyagához saját hangsávot gyártott. Már az első pár másodperctől kezdve üt:

Közkívánatra posztosítottuk a 2008-as év eddigi legkirályabb székelyes videóját, ami méltő társa a Nem Szabványos Rénszarvasnak!

Koncertborz jelentkezik ismét egy igazi csemegével. A csütörtökünk is csak olyan volt mint bármely más napunk a héten:Épp a világuralomra törtünk a Péterfy utcai “nagykerben” (= Hitspace), aholis Mátyás a Neo zenekarból jelezte, hogy amennyiben lehetőségeim (valószínűleg) engedik, velük tarthatnék a másnap Pozsonyban megrendezett fesztiválra, ahol magyar részről ők a fellépők. Említett még valami Underworld nevű zenekart is, állítólag valami Trainspotting film zenéjét jegyzik, igaz a Megasztárban nem voltak. Szóval úgy gondoltam ez az esemény mindenképp különlegesnek számít ahhoz, hogy lejegyezzem, főleg ha figyelembe vesszük azt a körülményt, hogy a koncertről lekéstem.

Nincs TV-nk, ezért megy itthon sokat a rádió a hideg tél alatt, meg az autóban és közszolgálatot hallgatok sokat. MR2-Petőfi. Nagyon durva dolog, ami folyik a csatornán. Nem tudom, hogy merték, de merték. Itt van és kurva jó.