Sajnosponthu

Mici és Geci régóta tervezett paprikás krumplijában sikerült örömünket lelni vasárnap délután a Lajos-forrásnál, melyről képes beszámolónkat a képre kattintva láthatjátok.

Annyi szent: az urak olyan szinten bírnak a konyhatudománnyal, hogy még, hiszen az ételnek olyan íze volt amilyet soha nem éreztem! Még. Még!

Kicsit eltérően a rovat jellegétől, most valami igazán közismert helyet szeretnék jellemzeni, illetve bemutatni annál mélyebben, mint amit azt gondolom, hogy jó sokan tudunk róla. Budapest országos, sőt talán európai viszonylatban is ismert török étterméről fogok szót ejteni, mivel ez a hely némileg több annál, mint amit évtizedes távlatban tudtunk. Eszerint ugyanis egy megbízhatóan egész éjszaka elérhető gyroszos, kebabos, ahol mindig van borjú és csirke is, és nem sajnálják a húst a kajából, ami sok illuminált hajnalban volt mentőöv az alkoholba mártott testünknek…  Teljes post

Na kedvesek, mindenki menjen Párizsba, mert ott lenni jó! Amint arra az első utcára kiülős sörözésünk alkalmával ráeszméltünk: kb. pont olyan jó mint Budapesten! ( de itt akkor most egy szebbecske őszi napot képzeljünk el kies fővárosunkban, valami mutatósabb-hangulatosabb kerületben, viszonylag kevés omlásveszélyes házzal )

Ajándékjeggyel volt szerencsénk megközelíteni Párizst, de itt véget is ért a szerencse. A repülőgép ¾ órás késéssel indult, a várakozás alatt nem tudtunk bejutni a vip váróba, mert otthon hagytuk a Duna Club kártyáinkat, a légikisasszonyok randák voltak, és a Charles de Gaulle reptérről a központig bejutás ( hév-szerű járművel ) a rendes idő négyszeresébe telt – valószínűleg sosem fogjuk már megtudni, miért.Így hiába terveztünk első estére könnyű sétát a környéken, csak egy nagyon rövidke felderítésre futotta az ágybazuhanás előtt. ( ágybazuhanás a Péter által előre foglalt szobában, családiasnak mondható pici hotelben, a Montmartre kellős közepén )  Teljes post

Adaptáció-e vagy, kérdezhetnénk, mert adott egy nemzetközi musical, ami már eleve a valaminek az átdolgozása (kiváló és verhetetlen Gyalog Galopp), de a kérdés csak addig motoszkál bennünk, amíg el nem kezdődik a mű.

Mint a címből is kiderül, volt szerencsém megtekinteni a Madách színház idei nagy dobását, a Spamalot-ot október 1-én. Kellemes, izgalommal teli várakozással foglaltam helyet a harmadik sorban, amely kiváló helyre a döntéshozó vezetői pozícióm predesztinált, “there is no free (business) lunch” jeligére. Azaz beszállítói meghívás, vesztegetési értékhatár alatt.  Teljes post