Sajnosponthu

Megünnepelni készültünk augusztus 15-én kapcsolatunk negyvenedik hónapfordulóját Szilvivel, amihez egy kellemes éttermet próbáltunk keresni, és jött az ötlet: már tavaly május óta ott motoszkál a fejemben, amikor megjelent az első étterem kalauz, hogy jó kis hely lehet ez. A Haraszthy Vallejo Pincészet berkein belül működik a Cinnamon, aminek ámerikai séfje a minőségben és a nemzetközi kombinációkban hisz, így nagy kíváncsisággal kocsiztunk ki az etyeki Szőlőhegyre.
A pincészet bejáratánál ki van írva, hogy harangozni kell a főbejárat melletti haranggal, amit természetesen nem hittünk el, de épp’ jöttek kifelé, így nem kellett sokáig hitetlenkedve toporognunk.  Teljes post

Skóciai egy hetes kirándulásunk kitűnő képeit vizslathatjátok a fenti képre kattintva!

És ami sokkal durvább, Juci útinaplóját a kalandról CENZÚRÁZATLANUL olvashatjátok alább, ami egen hosszú, és lehet, hogy csak a résztvevőknek érdekes, de for the record beposztolásra került. Akit érdekel, hogy hogy vót, esetleg végigküzdheti magát rajta.
———————————————————-  Teljes post

Nem oly régen jutottam hozzá Czifray István nemzeti szakácskönyvének utolsó, 1985-ös, Minerva-féle reprintjéhez (eredeti kiadás 1888), amelyet Micivel elemezgettünk közös csopaki kirándulásunkon és megbizonyosodtunk arról, hogy a magyar konyha tartalma messze túlmutat a gulyásleves-tarhonyáshús-hortobágyi aranyháromszögön (pl: csiga, vidra és egyéb receptek).

Ennek  mintegy folytatásaként örömmel tapasztaltam, hogy megjelent Dobos C. József – Magyar-Franczia Szakácsnkönyv című, örökérvényű alkotása 1881-ből, egy friss, 2009-es, keményfedelű reprint keretében, amelyből a címként kiragadott fejezet pár tételét idézném, mintegy mutatván, mennyit léptünk vissza az 1948-88 időszakban… Illetve buzdítani is szeretnék mindenkit, hogy keresse, szerezze be és használja eme gyűjteményeket. Én is be fogok számolni a gyakorlati tapasztalataimról:  Teljes post

A barátságos mérkőzésen lép pályára hazánk válogatottja a román nemzeti tizeneggyel, Marian Cosma emlékére. Sokat gondolkodtam, amióta tudok a meccsről és tudom az apropót, hogy közelebb kerülünk-e, akár csak egyszer 45 perc erejéig ahhoz a néphez, azokhoz az emberekhez, akikkel a “hivatalos” gyűlölet és ellenszenv évszázados múltra tekint vissza… Lehet-e barátságos egy magyar-román focimeccs, vagy csak annyira, mint egy India-Pakisztán, Anglia-Skócia, USA-Irak, KNDK-Dél-Korea sportesemény?

Ha igen, akkor ez a román óriás életén túl is olyat visz végbe, amit nem sikerült senkinek nagyon hosszú ideje, és egyben a Coubertin-féle eszmét csempészi a Kárpát-medencébe. Azért remélem, nyerünk. Mondjuk 5:0-ra.

A sörhöz hasonlóan megosztó típusú a sör higítása, üdítősítése is. Mégis – mint derült ki számomra a közeli múltban – több országban, és nem csak németajkuakban, vagy azok egykori gyarmatain vagy birtokrészein dívik(ez egy nagyon furcsa szó!) a sörnek szénsavas, édes űdítőitalokkal való, változó arányú keverése. Legutóbb a spanyol tengerparton sikerült szembesülni ezzel.

Így nem maradt más hátra, mint felvessem, próbáljuk összeszedni a különböző típusokat és elnevezéseket és kedvenceket.

1. Némethonból: Radler, amiből ismerek citromos, narancsos és bodzás ízűt
2. Spanyolhonból: Clara, amikor tényleg kész limonádét kevernek sörrel (jó San Miguel)
 Teljes post

A Demszky-vezette város hiteles címerállata, akár címere is lehetne…

Aribari hirtelen felindulásából kifolyólag tegnap elmentünk mi is a Szondi utcába, ahol egy nagyon aranyos francia (berton) házaspár főzöcskézik. Főként palacsintát. Alábbiakban található a megbeszélés összefoglalója.

Résztvevők: Aribari, Szilvi, Mici, Áci, Zorró, (Vén) Zsolti, Geci

Dátum és időpont: Augusztus 6, 20:00 – 22:00

A témák (ételek és az italok), amiket megrágtunk:

1. Italszinten kellemes, tradicionális CIDRE került kancsóban az asztalra a társaságnak, én szolídan egy sört vállaltam, Mici kettőt, plusz Aribarival közösen Calvados-szal is áztatták a testüket belülről.
 Teljes post

Földig meghajolván a rohanó és fejlődő világ kihívásai előtt, összeszedtem pár témát a közelmúltból, amik jól bizonyítják, hogy kicsiny népünk és országunk még nincs felkészülve bizonyos változások és piaci faktoriálisok kezelésére:

1. Nem érdemeljük meg a piaci alapon működő egészségügyet: http://www.origo.hu/itthon/20090710-felszamoljak-a-korhazakat-mukodteto-hospinvest-zrtt.html
2. Nem érdemlünk meg két nagy sportlétesítményt a fővárosban: http://www.nemzetisport.hu/magyarvalogatott/a-foci-gyozott-megsem-a-puskas-stadionban-lesz-a-madonna-koncert-248891.html
3. Nem érdemlünk meg légkondicionált pótlóbuszt a nyár közepén: http://index.hu/belfold/budapest/2009/07/13/nem_fer_el_a_volvo_a_nagykoruti_sineken/?cp=1
4. Nem érdemeljük meg Ficsor Ádámot: http://www.origo.hu/itthon/20090804-tavozik-posztjarol-ficsor-a-titkosszolgalatokat-iranyito-miniszter.html 
5. És nem érdemelünk meg egy kényelmes ágyat sem … : http://www.privatbankar.hu/frisshir/hircentrum/becsodolt_a_demko_federer_mindenkit_utcara_raknak_76511

De egy fröccsöt azért még megérdemlünk, nem?

Leheljünk életet ebbe a visszaszámlálásba és színezzük ki vele a forró nyarat. Fölidézem ’91-et, amikor zeneileg olyan örökbecsű darabok keletkeztek, mint Bryan Adams kevinkosztneresrobinhúdos ‘(Everything I Do) I Do It For You’-ja, Paula Abdul ‘Rush Rush’ című száma, és a teljesség igénye nélkül: R.E.M. – Losing my religion, Londonbeat – I’ve been thinking about you és még sok máig ható és élő Whitney Houston, Roxette és Rod Steward nóta. Rendes, és kevésbé populáris zenékről nem is beszélve. De az örökkévalóság legjobb klipje is megszületett, egy kicsit korábban publikált, de 1991-re csúcsra érő nótával, és egy olyan hajlékony hangú csávóval, hogy én kérek elnézést.  Teljes post

Jó úgy ébredni, hogy a lepedő alattam nyirkos, mintha futottam volna álmomban. Pedig csak fölmelegszünk, globálisan. Nekünk újdonság. Még. Ahogy a hamarosan elültetendő, és pár év múlva termőre forduló olajfák és fügebokrok is azok lesznek. Akik már ebbe születnek, nekik nem az.

A létezéstől is izzadunk. Aszfaltolvasztó, húgyszag-fokozó, mindenhol megrekkenő forróság ez, ami korábban nem volt jellemző. Régen voltak száraz, nagyon meleg napok, de most ez valami fülledt, párás, tengerpartot és sűrű őserdőt idéző, de mégis kontinentális időjárás. Amire nem gondoltak az Ikarus buszok megtervezői, az orosz (szovjet) metrószerelvényeket műplüss kárpittal megálmodó dizájnerei. A város már le sem hül igazán. Reggel 7 órakor 25 fokhoz közeli hőmérséklet köszönt az utcán, az emberek strandruhában próbálnak fölkészülni a kötelező utazásra. A buszok, villamosok kapaszkodói annyira ragadnak, hogy felesleges megfogni, elég arra gondolni, hogy megfogom és stabilizál. Közben érzem, hogy ahogy a lábszáramon meginduló verejték-kicsapódás meggyengíti a lábszőrzetemet, ami így a zokni peremére hajlik, mint az érett búza.  Teljes post