Sajnosponthu

Nagyjából egy esztendővel ezelőtt megemlékeztünk a szenteste előkészítéséhez kapcsolódó fafaragós-főzős-szaloncukorkötözős órákról és tanácsot adtunk annak kezelésére vonatkozóan. Idén tárgyaljuk röviden azon kötelezettséget, melynek mentén minden rokonunknál vizitálni vagyunk hivatva.

Szenteste alapvetően hízó liba szintjén került a testünk megtömésre, talán a módja, az önkéntesség, egy fokkal kellemesebb. Másnap reggel pedig az előző esti maradék, esetleg némi házi húsáru, vagy sütemény kerül bőségtálként az asztalra. Pedig kb nem vagyunk éhesek egy hétre előre. Majd amikor mindenki összerakta magát, akkor elkezdődik a fergeteg party: elmaradt ajándékcsomagolás, öltözés, hova megyünk elő-mennyire vagyunk késésben felütéssel.  Teljes post

Valahol messze, túl azokon a szőlőhegyeken is, ami már nem Csányi család birtokának részét képezték, élt a Húshegy lábánál, Brion falucskában egy család, akik hússütők voltak. A legkisebb fiú – ki más, ugye – bizonyos Dió Erik, volt az, aki készült átvenni a családi kifőzdét épp karácsony előtt, mivel két bátyja – miután visszaperelték a “Dió” nevet ifjabb Sváby Andrástól – éppen a fővárosban dolgozott azon, hogy kiváló éttermet csináljanak a Dió nevű vendéglátóipari egységből.  Teljes post

Nem tudom, emlékeztek-e még erre a tündéri és hátborzongató, norvégnak tűnő (valójában brit) keddi sorozatra a nyolcvanas évek második feléből.

Engem éveken át kísértett.

Legutóbb egy indiai étteremben jutott eszembe, ahol valami nagyon elmebeteg hegedűzene szólt (ugyanaz a pár ütem ismétlődött másfél órán át, de az amnéziás pincérnek ez nem tűnt fel). Vacsora után nekiálltam megkeresni a filmet a Google-n. Nem volt olyan egyszerű. Beírtam, hogy “Ingrid”, “Annemarie”, meg “dolls” meg “series”. Aztán meglett, és Youtube, és igen!  Fent volt az egész! Végignéztem, és annak ellenére, hogy emlékeztem a végkifejletre, megint hatott.

Jól megmondta az egyik kommentelő:  Teljes post

Budapest, Árpád-híd budai hídfőnél lehajtó a Pacsirtamező utca felé. A lámpánál a fotón szereplő szakember ösvényt taposott a lámpától a híd felé az első három-négy autó hosszáig kitaposta az útját.

Technikája a következő: két kézzel fogott újság, lehajtott fej, lesütött szem és lassú séta az jól megszokott útvonalon. Ha kapás van, lassan odakanyarodás és a bevétel felmarkolása. Mindig az évszaknak megfelelő, konszolidált, tiszta ruházat, ápolt megjelenés. Ez is egy munka, legalábbis neki.

Ildikónak sem volt világos soha, hogyan keveredett erre az útra. A kálvinista Róma utcáit koptatta gyermek- és leánykorában. Édesapja színházi rendező, édesanyja tanárnő… Ebből az értelmiségi, politikától – deklaráltan – mentes családból került a fővárosba, az ELTE-re, magyar-töri szakos bölcsésznek… Utána hozzátette a filozófiai kiegészítőt, a népi írók érdekelték… Aztán már a népi írók nem annyira, mint inkább a nép. Gimnáziumban (Móra Ferenc…) aztán Keszthelyen tanít filozófiát (marxizmus-leninizmus?), aztán a KISZ KB keretein belül gyomlálja a kultúrát, annak Kultúrális Osztályán.  Teljes post

Ma megláttam ezt az ÁBÉCÉBE:

És persze rögtön ez jutott eszembe:

A két Coen ebben az évben kétszer gyalulja mentálisan simára a Földgolyót. Tudom, hogy a sajnos törzsközönsége bevallottan nem nagy mozijáró, de a Fargo, a Nagy Lebowski a Kegyetlen bánásmód vagy a Javier Bardemmel és a légnyomással pusztító Nem vénnek való vidék az, amit azért mindenki ismer szerintem. Ám most valami újabb, másfajta következett (be). És mindent vitt.  Teljes post