Sajnosponthu

Az van, hogy voltunk állatkertben Veszprémben múlt szombaton. Nagyon szép időbe cseppentünk bele és érződött, hogy eléggé holt a szezon, mert se tömeg nem volt, se állatkert szag. Igen izgalmas élmény volt. Azt hiszem, olyan ez, mint a szánkózás. Teljesen átlényegült az állatnézegetés a gyerekkori témához képest. Most leírom a legnagyobb flesseket, aztán – ha sikerül megtanulnom kezelni az iPhotot + rájövök, miképpen kell képet feltölteni ide akkor - a fotókat is bepattintom.  Teljes post

Felülír mindent az élet. Soha olyan beteg elme  nincs (na, talán csak a Fűrész széria kreatív stábja), ami azt tudja produkálni forgatókönyvben, amit a magyar-török vegyespáros és közös termékük az életben. Az elmebeteg janicsár és a végtelenül egyszerű magyar leányka, akik évekig küzdenek Mehmed Karcsika felügyeletéért, míg végül az anyáról kiderül, hogy drogcsempész és minden visszakerül a megszokott mederbe: gyerek az apánál, anyu a sitten, mindenki boldog.  Teljes post

Meg nem nevehető informátorainktól hozzájutottunk a “Hagyomány és evolúció” szakácsverseny előselejtezőben kiesett próbálkozóinak receptjeihez, amiből a legjobbakat(értsd jól) egy szűk heti ajánlatba szerkesztve adunk most közre.

Előételek / Levesek:

Tárkonyos Jókai bableves ánizsos tejföllel
Hideg marinált pontyszelet epres borsodóval
Tepertővel kőrített túró rozmaringos cipóval

Főételek:

Velővel töltött birsalma házisonkás szélesmetélttel
Meggyes slambuc tökmagolajos szósszal
Gesztenyével sült füstölt csülök borókás dödöllével
Sajttal töltött hátszín sztaniolban sütve, egresmártással, gombás rizzsel
Kékfrankosban érlelt galamb grízes-tojásos galuskával

Desszertek:

Szilvás hájas sütemény papsajtszósszal
Barackos-káposztás házirétes kökényszósszal
Fügekrémes Dobos torta

Reméljük senki nem ismer rá saját alkotására, illetve várjuk a kiváncsi olvasók megvalósítási kísérleteinek eredményéről a beszámolót(zárójelentést).

Két érdekes szó körül forgott az elmúlt néhány napom. Mindkettő valamilyen kiegészítő, ami beépült a tudatunkba régebben vagy mostanában. Bonckés alá velük!

A Vegeta – ha nem csalnak a félinformációim – a jugoszlávból horváttá nemesült koprivnicai fűszergyár terméke volt/van, ami nagyrészt szárított zöldségekből összeálló mix, amivel levest, főzelékeket ízesítettek kezdetekben. Aztán jött a Delikát nevű változat és sok egyéb, míg végül mindegyik ugyanolyan lett a nagyipari termelés mentén: kevés eredeti hatóanyag és jó sok E621. Szép sárga szín, mindennek ugyanolyan, megszokott ízt kölcsönzés. Ezáltal megadva a biztos, megszokott ízt annak, amit a szánkba veszünk. Az eredete lassan mindegy is, csak legyen meg a stabil, uniformizáló zamat. El lehet rontani vele mindent és bármit: levest, rántottát, panírt, főzeléket. De a legdurvább, amit hallottam: vegetás vajas kenyér. Ott van vége a világnak. Azt hiszem…  Teljes post

Ha biztos lennék a dolgomban, eme kiváló étket is hungarikumnak titulálnám, de nem ismerem annyira a nemzetközi gasztronómiát, hogy vállaljam a felelősséget. Így csak röviden összeszedem, hogy számomra mitől lesz vadassá a vadas.

Ingujj felgyűr, kéz megmos. Namost, a vadas az semmiképpen sem cukros, berántott sárgarépalében úszó párolt hús. Szerintem a vadasan metódushoz marhahús dukál. Egyrészt, mert ezáltal predesztinálja magát az állat és az étel is, hogy Mici-update legyen, másrészt mert a szárnyasokra kér annyi időt pazarolni, amennyi a vadashoz kell. Lehet nyúl, disznyó is, bár utóbbit nem nagyon tudom elképzelni. A karaj lehet talán jó, vagy a comb, ha nem túl zsíros, viszont másra nem tudok gondolni. Erdő-mező állatai közül minden lábas fajta jó lehet, bár annak fűszerezése nyilván más kell, hogy legyen. Eszembe jutott még a kecske is a háztájiból, mert hogy annak is kiváló édeskés húsa van.  Teljes post

Rendszerkonverzió vezetői értekezlet

Bubuc munkája (ezúttal tényleg), és igen, iratkapocs

Olyan még nem volt a felszabadulás óta, hogy három év alatt három(vagyis 2010-ben ugye 2) különböző össznépi szavazás is terheli a testünket, lelkünket, pénztárcánkat, időnket, a tv-ket, óriásplakátokat, egyéb reklámeszközöket. Idén arccal az IGEN-NEM felé, jövőre EU parlament, 2010-ről meg ugye nem is beszélve.

Végtelen, meg nem szűnnő, maximum el-elcsendesedő kampánykonvojra számítok. Nem lesz izgalmas, csak agresszív, sőt egyre agresszívabb, fröcskölős, köpködős. A most aktuális népszavazásra akkora igeneket fognak mondani a tömegek, hogy öröm lesz figyelni, ahogy megszűnik minden díj, ami kiigazító program alapja. Erre aztán majd jól rá tudja fogni a kormányoldal, hogy kihúzták a lába alól a szőnyeget a rohadt jobbosok és ezért nem sikerült elindulni a felemelkedés útján.  Teljes post

Mi az, ami kötelező tartozéka egy korrekt budapesti aluljárónak? Ezek a kedvenceim, ezek a mindennapos szociográfiák, az élet szaga, a világ arcai kicsiben. Íme a szolíd felsorolás, ami természetesen tovább bővíthető a táguló látókör jegyében.  Teljes post

“B. Richárd: Bocs, hol a szánkópálya?

Lány: Hogy micsinááász?!?

B. Richárd: SZÁNKÓ!!!!!”

(Mátraháza, valamikor a 2000-es évek elején)

Voltunk szánkózni a Normafán, ecsém! Hát ugyanolyan jó, mint pulyakorunkban! (ha esetleg azon szerencsétlen hülyék közé tartoznál, aki nem ismeri a pulya szót, akkor itt egy kis segítség, ez meg milyen jó már! – most pont a Túristvándi vízimalomról is van cikk, ami mellett oly édesdeden szunyókáltunk Recivel).

Résztvevők: Zorró, Geci bá, Szilvi, Áci, Vén Zsolti, Rita, Reci, Dzsajokosz, Té, Meló meg én e.

Így vót:  Teljes post