Sajnosponthu

2014. augusztus 29-dike volt, péntek. A szokásos Sopronim mellett ültem a Kék Kaktuszban a Minarik Ede téren. Hűvös este volt, a kerthelyiség oldalára felrakták a bambusz térelválasztókat, hogy a Duna felől besurranó szelet némileg visszatartsa. A bekanyarodó 46-os villamos fénye megcsillant Puskás Öcsi bronzszobrának támaszkodó lábán, majd továbbugrott a levegőbe lendülőn, amiről eszembe jutott az a visszahúzós csel, ami után a teljes angol védelem visszavonult még a múlt század közepén. Ott ültem és gondolkodtam, hogy miképpen is telt el az elmúlt egy év, és lettem egyedül a nagy négyesből. Egy éve, 2013 augusztus végén határoztuk el, hogy kéthetente leülünk játszani. Rendes, hagyományos, békebeli pókerezés pár órára, ahogy apáink az ultival tették. Furcsa egy esztendő telt el, és ahhoz, hogy ne csak felfogjam, hanem meg is értsem, le kell, hogy írjam. Magamnak, talán másnak. De mielőtt belevágnék meg kell néznünk, kikről is szól majd a történet.  Teljes post

Kedves Demcsák Asszony!

Engedje meg, hogy gratuláljak Önnek, hiszen kevesen büszkéldehetünk azzal, hogy 29-30 éves korunkban felelős pozíciót töltünk be a munkahelyünkön. Szárnyaló pályája irigylésere méltó, remélem nem szédült el, illetőleg a szárnyalás nem szédítette meg nagyon. Keveseknek adatik meg, hogy egy olyan kormány szóvivője lehet, amelynek 2007 január eljeséig a tevékenysége nem állt másból, mint a semmi okos kommunikálásából. Higyje el, fog tudni tanulni a Miniszterelnöki Hivatalban. Azért figyeljen oda, mert általában minden zárt ülésen van valakinél diktafon és egy férfival (v.ö. tág értelemben Gyurcsány Ferenc) ellentétben ha egy nő szájából elhangzik az elkúrtuk, azt nem bohócnak nézi a világ, hanem kurvának. Mint a modelleket. Szóval megéri vigyázni.  Teljes post

Egy napig nagyon jól éreztük magunkat. Egy napos volt a hétvége és minden pillanatát jó dolgokkal töltöttük meg, és ezt vázlatosan fel is helyezem ide, mert megérdemli.

Szombaton (03/10) el akartunk menni valahova Micivel munka után, ahol jó lesz nekünk. Majdnem szereztünk egy wii-t, de aztán mégsem. Bowlingozni akartunk utána, de nem volt pálya emberi időben este 8 körül.

Ennélfogva elmentünk a Gönczy Pál utcában található Rézangyal Pálinkapincébe, – ami egy rendkívűl kedves, kicsi hely – és a zártkörű rendezvény előtt eltöltöttünk ott másfél órát úgy, hogy csak mi ketten voltunk vendégek. A következő pálinkatípusokat emeltünk bele az arcunkba (csak 2 centeket):  Teljes post

Kultúrrovatunk szenvedi el a legtöbb kárt mostanában, de nem annyira van kedvem most nagyon politikai felütésekkel foglalkozni, a munkám mást nem érdekel, viszont ezek az élmények, amikkel mostanában találkozom, azok nem hétköznapiak. Ráadásul recenziót írni mindig nagyon kedves elfoglaltság, mert nem kell nagyon semmilyen formai dolghoz kötni magamat. Így történt tehát, hogy úgy döntöttem a januári táncdarab után, miszerint minden hónapban meg kell tekintenünk valami színházi alkotást és februárra a sors ismét a tánc világába vezetett minket szerelmemmel. Lippai Andrea és FlamenCorazon Arte Táncszínház elődásában a “Szívemben tenger szenvedélyem” című Lorca emlékestet tekintettük meg.  Teljes post

Kissé bekésve dehát akkor leírom már, hogy hogyanis volt az amikor mi így 5-en

nekivágtunk a 2006. szeptember 1-2-3 hétvégének Reci Ford Mongyő típusú személygépkocsijával. Tulajdonképpen nemis a hétvégének, hanem Ausztrián,Olaszországon át Szolvéniába, pontosabban BOVEKBA! Mondom 5-en! Ami nekem végülis mindegy volt lévén végig az anyósülés nyomta a seggem, a lányok viszont vetésforgó stílusban tolták hátul hárman, hol az egyik hol a másik középen, oldalt, alul, felül, kettébomolva, sőt még mintha eccer olyat is láttam volna, hogy Trixi bal lába Szilvi tarkójából nő ki miközben Adrienn füle Trixi térdéből hallgattya a jobbnál jobb osztrák jódlikat. Bizarr. Mongyuk lehet, hogy ez a hazaúton történt miközben a fáraccságtól konkrétan halucináltam, node, ne szalaggyunk ennyire előre, mer a végén még elfáradunk, azt mire odaérnénk már jöhetünk is vissza, akkor meg minek indultunk el pláne fárattan.  Teljes post

A Sajnos Vacsorák következő állomásaként az Andrássy úti Abszint éttermet próbáltuk be.

Franciás étlap, már jó előre kinéztem magamnak az interneten a heti ajánlatról  – mely március 5-ig érvényes – egy kitűnőnek ígérkező grillezett libamájat balzsamos feketecseresznyével, kékmazsolás császármorzsával. DIREKT azért mentünk 5-én hétfőn, hogy ezt még behúzhassuk. Ehhez képest, mint a helyszínen kiderült, 4-éig volt érvényben a heti ajánlat (BAZDMEG!), persze ezt gondolhattuk volna, de sajnos hittünk a honlapjuknak. Ráadásuk a táblájukra ki is volt írva krétával a már érvényben nem lévő kínálat (lásd fotók). Ezen kissé kikészültem, úgyhogy a hely két ilyennel indított:  Teljes post

Midőn az elmúlt hétvége előtti szombaton Bubucnál aludtam, és időnket Playstationözéssel töltöttük, tekintettel arra, hogy a JÁTÉKKONZOLT kölcsönadtam neki, valamiért felmerült az “Elvesztettem zsebkendőmet” nevű opusz. Erre én akkor azt bírtam mondani, hogy:

Termesztettem kendert bőven,
Szívott anyám, érted.

Ezen akkor röhögtünk némileg, holott kender a közelünkben sem volt. Na most másnap reggel (délben) viszont megébredés után gyakorlatilag azonnal azt mondta Bubuc, hogy:

Termeszt tettem zsebkendődbe,
Viszont anyád kérte.

Aki ennél komolyabbat tud, az nyugodtan kommentelje be

Az egyre biztosabb, hogy a spanyoloké lesz a jövő, illetve a latinoké, akik spanyolul beszélnek. Van ez az Alejandro Gonzáles Inárritu, aki a cimbijével együtt (Guillermo Arriga) egyre bátrabban dobja az amerikai köztudatba a világ másképpen látásának felvételeit. Most jött elő egy olyan, a glóbuszt átfogó, egymásba olvadó szálakkal operáló kompozícióval, ami nem csak 2 órára lefoglalni, de foglalkoztatni is képes. Ráadásul csak kicsit mese, akár igaz is lehetne.  Teljes post