Álltam ma az egyik hipermarket menzáján és a szendvics kínálatban ott volt az egyik gyermekkori klasszikus: tojásos (értsd rántottás) zsömle. Szinte egy percen belül tért vissza a 20-25 évvel ezelőtti összes remek, de olcsó vagy egyszerű tízórai vagy kirándulásos kombináció.

Mint például:

1. párizsis-vajas zsömle - teavajjal, puha zsömlében, a nedves párizsitól átázott papírszalvétából iskolatejjel

Még egy korábbi szériáról készítettem eme felvételt. Csak ahogy ma reggel kinéztem az ablakon, eszembe jutott… Kellemes hétvégét mindenkinek! (Szánkó, forralt bor, rétes, miazmás…)

A két hete elkövetett, szerintem nem túl bonyolult, ekként sikeresen megvalósult receptek rövid leírásával terhelem a hálót. Néhány fotóval. Sajnos nekem nincs se képességem, se türelmem az olyan egyedi, egyben minőségi receptúrák kiérleléséhez, mint amiket Mici bácsi adott közre, ezért csak adaptációkat vonultatok föl. Ezek az étekek a török konyhából származik, a megvalósításhoz szükséges adatokat azonban már a magyar gasztroblog világ nagyjaitól kölcsönöztem.

MÁN. (Az előző visszaszámlálás után minden az elképzeltek szerint alakult.)
Kérek mindenkit, hogy kezdje meg a felkészülést.

Emlékeztető, hogy mennyi idő van még: itt

Szép, sértetlen, nem puha, nem kőkemény padlizsánokat megmosunk, papírral leitatjuk, nyílt lángon sütőlemezre rakjuk, és forgatjuk amíg minden oldalukon szénfeketék lesznek. Sütőben is lehet, de akkor nem kapjuk meg azt a jellegzetes füstös ízt (sz’al forget).

Mi még nemzetköziek sem tudunk lenni, vazze - MOM Park belső/hátsó udvari bejárat, Budapest, 2010

Kisebb megrázkódtatás, és villámgyors helyszíncsere után visszaszámlálással, rengeteg étellel és még több itallal készültünk lezárni a 2009-es évet. Sikerült. Nem is rosszul…

December 29-én reggelre derült ki, hogy nem tudunk az eredetileg kiszemelt helyre, Porvára menni bulizni, így pár óra keresgélés után Siófok lett belőle, és egy jó nagy apartmanház. Miután még karácsony előtt kitaláltuk, mit együnk, illetve Dzsajó Petya előkészített a diszkó típusú rendezvényt, december 31-én megkönnyebbülve vágtam, vágtunk neki az utazásnak.

A VISSZASZÁMLÁLÁS MEGKEZDŐDÖTT!!!

hiszen

Ünnep van. Békés, boldog karácsony. Amikor énekeljük a megszokott családi dalokat. De azért eközben természetesen a rádiókból és minden egyéb elérhető hangforrástól várjuk, hogy emelkedett hangulatba hozzon minket. Kivétel ez alól természetesen minden house rádió, hiszen ott nincs karácsony, csak pörögni kell és kész.

Férfiak és asszonyok!
Rendszeresen előfordul velem, hogy elmennék valamilyen étterembe vagy esetleg valaki kér tőlem tanácsot, hogy hova menjen, ha jót akar enni, de mivel Frutti van az agyam helyén, ezért nem mindig jut eszembe minden alternatíva.
Gyűjtsük össze itt, hogy mik azok az éttermek, amikre megbízhatóan lehet számítani, illetve azokat is, amiket feltétlenül be kell próbálnunk hamarost. Ekként a jövőben csak ehhez a poszthoz kell visszanyúlni ötletért.

Mindenfajta ajánlók, kritikák, valamint a frissen megérkezett fizetés motivált arra, hogy egy körlevélben inzultáljam a cimborákat egy gyors vacsorára. Mindez november első péntekén. Mici bácsi természetesen nyitottnak mutatkozott, így vele és szép Szilviámmal futottunk neki a belvárosi estének, azon belül is a Standnak.

Az első olyan kritikát írom, amikor - profikat meghazudtoló módon - rövid ídőn belül többször élveztük és elemeztük ki egy étterem teljesítményét. Oliva Étterem, Veszprém, 2009, ez volt.

Először arra gondoltam, hogy leírom a fotósorozat mellé a bakonyi kirándulás kapcsán és némileg utána megejtett Olvia étterem-féle kalandot,de ez legyen a következő. Most bemutatom nektek azt az ételsort, amelyet Nejemnek készítettem még szeptember elején. A felhasználható alapanyagokat ő válogatta, én pedig megpróbáltam kihozni belőle a maximumot.

Nem fekhetek le ma úgy aludni, hogy ne tudassam veletek, mennyire jó volt az elmúlt egy-két napban, de főleg ma hallgatni a Sláger Rádió és a Danubius unásig játszott számait azzal a tudattal, hogy holnap már nem szólnak az éterben… Király!

Igen jó volt. Például ilyen:

Meg ilyen:

Mici és Geci régóta tervezett paprikás krumplijában sikerült örömünket lelni vasárnap délután a Lajos-forrásnál, melyről képes beszámolónkat a képre kattintva láthatjátok.

Annyi szent: az urak olyan szinten bírnak a konyhatudománnyal, hogy még, hiszen az ételnek olyan íze volt amilyet soha nem éreztem! Még. Még!

Kicsit eltérően a rovat jellegétől, most valami igazán közismert helyet szeretnék jellemzeni, illetve bemutatni annál mélyebben, mint amit azt gondolom, hogy jó sokan tudunk róla. Budapest országos, sőt talán európai viszonylatban is ismert török étterméről fogok szót ejteni, mivel ez a hely némileg több annál, mint amit évtizedes távlatban tudtunk. Eszerint ugyanis egy megbízhatóan egész éjszaka elérhető gyroszos, kebabos, ahol mindig van borjú és csirke is, és nem sajnálják a húst a kajából, ami sok illuminált hajnalban volt mentőöv az alkoholba mártott testünknek…

Na kedvesek, mindenki menjen Párizsba, mert ott lenni jó! Amint arra az első utcára kiülős sörözésünk alkalmával ráeszméltünk: kb. pont olyan jó mint Budapesten! ( de itt akkor most egy szebbecske őszi napot képzeljünk el kies fővárosunkban, valami mutatósabb-hangulatosabb kerületben, viszonylag kevés omlásveszélyes házzal )

Adaptáció-e vagy, kérdezhetnénk, mert adott egy nemzetközi musical, ami már eleve a valaminek az átdolgozása (kiváló és verhetetlen Gyalog Galopp), de a kérdés csak addig motoszkál bennünk, amíg el nem kezdődik a mű.

Szeptember 25. Péntek

Még júliusban sikerült igen olcsó (18.000 HUF) áron az Easyjetnél genfi repjegyhez jutnunk, így tegnap el is jöttünk ide. Időközben annyi nehezítéssel, miszerint drága feleségem a munkahelyén (a nevet azért nem írom le, nehogy pánikkeltés legyen) influenzával (röfögni még nem röfög, és nem is kampón lógva aludt a kamrában, de ki tudja) fertőződött. De erre sem találtunk jobb megoldást, mint a svejci levegő…